Megdermedtem. Az ember fejében kismilliószor lejátszódik ez a jelenet, hogy mit tennél ilyenkor, hogy reagálnád le a helyzetet. De csak így, amikor tényleg veszélyben vagy, amikor az életösztön erősebb mindennél, döbbensz rá, hogy egyik megoldás sem kivitelezhető, mivel olyan nyuszi vagy, hogy úgy sem mered megtenni.
Álltam és néztem, ahogy közeledik felém az egyik férfi a másik pedig még mindig az ijedt lányt tartja fogva. Vajon most ez én szememben is az a rémület látszik, mint az imént az övében?
Ahogy közeledet, kicsit kitisztult a fejem és az egyetlen lehetséges megoldás után nyúltam. A munkámhoz.
- Szia, szivi – pislogtam bájosan és kabátomat szétnyitva bevágtam egy falhoz dölös szexi pózt. Csak remélni tudtam, hogy a farka után megy, és nem veszi észre hangom remegését. Kicsit megdöbbent, majd férfi lévén elkezdett végig mérni. Amennyire tudtam domborítottam, hogy lássa az amúgy sem kicsi melleimet és lapos hasamat.
- Bocs cica de nincs időnk erre – kapta el a karomat. – de ígérem, majd ha oda értünk leszophatsz azzal a csoda kis száddal. – paskolta meg a fenekem.
Kurva voltam, most még is hányingerem támadt. Sokféle pasival volt már dolgom. Mocskossal, büdössel, vadállatokkal is, de gyilkossal még sosem. A gyomrom teljesen felfordult a gondolattól, hogy egyáltalán hozzám ér, vagy én hozzá. Ennyit az erős idegekről.
Ott az utcán dobtam ki a taccsot, mit sem törődve azzal, hogy közben az a disznó rángat.
- Ohh ne máár. Nincs időnk erre kurva. – nyafogott én meg csak, kiadtam magamból azt amit délután megettem.
- Bazd meg gyere már. Sosem végzünk így – kiabált oda a másik, és mint ha kicsit ijedtebb lenne a hangja.
- Mindjárt – kiáltott vissza ez. Utolsókat köhögtem mikor felemelte a fejemet és kezébe fogva arcomat úgy szorította, hogy biztos voltam benne, eldeformálódik az arcom.
- Még egy ilyen ribanc és kinyírlak itt helyszínen – majd akkor pofont kaptam, hogy egy hétig tuti látszani fog a nyoma.
Akaratlanul is végig gördült az első könnycsepp az arcomon, majd összeszedtem magam és követtem. A fejem csak zakatolt, hogy mivel húzhatnám még az időt. De semmi sem jutott eszembe. Ráadásul pont most hagyjuk el az utcát, ahová a rendőrt hívtam, így még ők sem találnak meg. Ahogy egyre jobban kétségbe estem és az újabb hányingert próbáltam legyűrni, egyszer csak meghallottam a rendőrség szirénáját. Sajnos az elrablok, vagy gyilkosok, is.
- Picsába, gyere, bújunk el itt – rángatta be a másik lányt egy lepukkant házba és engem is próbált. Már láttam a szirénát és egy gondolat kezdett megfogalmazódni bennem. Ránéztem a férfira, aki rángat, majd újra a rendőr kocsira. Igen nincs más választásom. Egy határozott lendülettel kitéptem magam a szorításából, ami nem kicsit fájt, majd rohanni kezdtem. Ki az úttestre. A közepén megálltam és vártam, hogy az egyre közeledő kocsi meglásson. Sajnos az a görény utánam jött, a kocsi meg még jó száz méterre volt.
- Ezt még megbánod te ribanc – húzott be nekem egyet. Ha apám nem vert volna, akkor biztos elájulok, de hozzászoktam már ehezz. Szerencsére a kocsi megállt és egy rendőr pattant ki belőle.
- Eresze el a lányt vagy lövök – ordította. Nem láttam semmit a kocsi reflektoraitól, viszont a lábam már egyre kevésbé nyújtott biztos pontot. Elég piti kis szarkupac volt a pasas, mivel rögtön remegve engedet el és hagyta, hogy megbilincseljék. Semmi ellenkezés, mint azt a rendes filmekben szokás? Cchh.
- Jól vagy? – bársonyos hang ütötte meg a fülemet. Kábultan kaptam a fejem a hang irányába. A férfi, döbbenten nézte az arcomat, nyilván már be is dagadt vagy piros esetleg már lila.
- Ne aggódjon. Apám vert, hozzá szoktam már – rántottam vállat és egy fintort vágtam, ami nem volt túl jó ötlet, mivel fájt.
A pasasnak még jobban kitágultak a szemei és egy kis dühöt is felfedezni véltem bennük. Persze mindenkit meglepet, hogy ilyen nyíltan beszélek apámról meg tulajdonképpen mindenről. De úgy voltam vele, hogy ha ő vert engem, akkor legalább annyit megérdemel, hogy mindenki tudja mit művelt.
Végig néztem a rendőrön és elkellet, könyveljem magamban, hogy baromi jól néz ki. Szinte láttam, magam előtt az egymásba fonódott testünket az éjszakában és szinte már éreztem, ahogy nedvesedik a bugyikám. Hupsz. Széles váll, erős karok, és istenem azok a kezek. Művész kéz, még is látszik rajta, hogy van benne határozottság, miket tudna az a kéz művelni velem? Helyes arc és félhosszú világosbarna haj. Nem épp az a rendezett fajta, kicsit kócos, de nagyon szexis. És a szemei. Eddig fel sem tűnt, de ezt a zöld szemet azt hiszem, soha nem felejtem el.
Most vettem észre, hogy ő is engem néz, csak, hogy a kevés ruha miatt elég sokat láthatott. Életemben először szégyelltem el magam. Úr isten, mi van velem? Gyorsan összerántottam magamon a kabátot és a szégyenlőséget betudtam annak, hogy még is csak egy rendőrrel állok szemben. Biztos vagyok benne, hogy tudta mi vagyok, de hát, amíg nem ér munka közben nem csukhat le, ugye? Kérdeztem magamtól, kicsit aggódva.
A lassan már flörtölésnek is beillő szemezésünket, a társa szakította félbe, amint a másik pasast megbilincselve, belökte a kocsi hátuljába.
Mindketten feléjük kaptuk a tekintetünk. A lány még mindig kicsit ijedt tekintettel battyogott utána. Fekete, vállig érő, göndör hajaz, csapzottan libbent ide-oda, ahogy ment. Az elnyűtt farmer, piszkos volt rajta, a fekete pulcsija pedig kigombolva, adta meg magát a szélnek.
Elnéztem és egy percre eszembe jutott, amikor én is fekete voltam. Egész jól állt, talán újra befestem a hajam. Csak, hogy nem fűződtek túl jó emlékek ehezz az időszakhoz, így gyorsan el is dobtam az ötletet.
- Hölgyeim, be kéne fáradjanak, az őrsre vallomást tenni – szólított meg minket a rendőröm. Mi?? Mi ez a birtokos jelző? Rendőr, igen rendőr. Szóval, szólított meg minket a rendőr.
- Igen, persze megyünk – bólintottam és remélni tudtam, hogy a kiscsajnak is hasonló tervei voltak.
- Hívtunk taxit, ami pár perc múlva itt lesz, megvárjuk önökkel? – lépet közelebb, így már csak egy lépés volt a távolság köztünk. Mi aaz isten van velem?? Jesszus, milyen kölnit használ ez, amitől ÉN, így elkábulok?? Mg, ó, hogy többet nem találkozunk, különben, komoly gondjaim is lehetnének miatta.
- Nem kell, megvárjuk itt – lopva a kiscsajra pillantottam, a ki minden gyanúm szerint, sokkot kapott, ugyan is maga elé bámulva nagyokat sóhajtozott. Talán épp hálát add az gének, hogy erre jártam.
- Rendben, akkor az őrsön találkozunk. Hölgyeim – biccentett, majd beült a járműbe, és miután mi arrébb tébláboltunk, elhajtott. Néztem az elhaladó, kocsit, és ahogy az, eltűnt, úgy tisztult ki a fejem, és jutott eszembe a munka.
- Bassza meg – káromkodtam el magam. Előkaptam a telefonom és rögtön Bob-ot tárcsáztam.
- Hol az életben vagy, Becca? – kérdezte Bob dühösen.
- Bob én … - de nem mondhattam végig, mert közbe pofázott
- Nem érdekel, Karl már hívott, hogy nem érkeztél meg, mi a jó büdös francot csinálsz? Útközben leálltál leszopni valakit a csinos kis száddal vagy mi az isten? – kiabált a telefonba én pedig unottan tartottam el a fülemtől, nehogy kiszakadjon a dobhártyám.
- Nem, csak ép, majdnem megöltek, amúgy kösz jól vagyok, csak egy monoklival több. Ma nem tudok dolgozni, bekell mennem az őrsre vallomást tenni. –válaszoltam nyugodtan.
- Mi a franc? Te az őrsre? Normális vagy? Kurva vagy mit gondoltál nem látják rajtad? – akadt ki újfent.
- Bob, muszáj bemennem, egyébként, nem tudják, szóval nyugodj meg. – még mindig higgadt voltam, de az a bizonyos pumpa egyre feljebb ment. Dühösen fújtatott, de végül bele ment, ő is tudta, hogy nincs más választásom.
- Egyébként, az új lánnyal, kapcsolatban lesz egy kis megbeszélni valónk – mondta valamivel nyugodtabban.
- Mi? Mi történt? – értetlenül, hallgattam.
- Szűz volt. – válaszolta nemes egyszerűséggel, nekem pedig a szemeim a földet verdesték.
- Mi a ?? az nem lehet. – ráztam meg a fejem.
- Kisszívem én dugtam meg, már csak tudom, be is piszkította a szép kis szőnyegem a ribanc. – háborodott fel és szinte láttam magam előtt, ahogy a szőnyegét siratja.
- Jesszus Mária, egyáltalán mi a francot kereset nálad? – épp ekkor fordult eb a taxi, így a kíváncsiságomat, vissza kellet, fojtsam.
- Bob, le kell tennem, de majd megyek és beszélünk. Ciao – azzal kinyomtam. A lány megilletődve és kicsit talán felháborodva állt mellettem és várta, hogy a taxi megálljon. Nyílván mostanában esett el neki, hogy egy kurvával van dolga. Beültünk a taxiba, majd bemondtam a címet. Néma csöndben ültünk, csak a rádió szólt. Utáltam csöndben ülni, ha nem egyedül voltam.
- És mi neved? – fordultam felé. Meglepődve nézet rám. Halványan elmosolyodtam, ezzel bátorítva.
- Hennie – válaszolta félénken.
- Szép név. – próbáltam, minél kedvesebb hangot megütni.
- És… a te neved mi? – kérdezett vissza félénken.
- Becca – válaszoltam mosolyogva. Ő is megpróbálkozott egy mosollyal, de inkább valamiféle fintor lett. Ezután nem sokat beszéltünk, már csak azért is, mert megérkeztünk az őrsre. Kifizettem a taxit és reméltem, hogy a rendőrök visszaadják a pénzt, mert nincsen nekem erre keretem. Lassan bementünk az épületbe, ahol, mint a filmekben, mindenhol rendőrök szaladgáltak, egyik telefonon beszélt, másik papírokkal rohant át a helyiségen, megint mások pedig ettek. Oda mentünk a recepcióhoz, ahol egy rágózó fiatal fruska ült.
- Hello – rám kapta a tekintetét, a gépről, amin ha jól láttam Robert Pattinson képe világított. Istenem az a ficsúr. Mit esznek rajta?
- Miben segíthetek? – a rövid kérdés közben minimum ötször csattogtatta a rágóját és ez elég idegesítő volt. mi sem leszünk barátok, könyveltem el, majd szólásra nyitottam a számat, ám ekkor a megjelent a rendőröm. Bassza meg, megint ez a birtokos jelző. Szóval, megjelent ő.
- Hagyd, Clau. A hölgyek vallomást tenni jöttek. – szólt oda a rágózós csajnak.
- Jöjjenek utánam – szólt hozzánk és nem hagyott hidegen, ahogy újra végig siklott a tekintette rajtam. Követtük őt, hátra felé, majd Hennie-t lepasszolta egy másik rendőrnek, velem pedig bement egy szobába. Uhuh, pajzán gondolatok százai rohamoztak meg, de ahogy megláttam a hideg kőfalakat és a hideg bútorzatot, elment a kedvem akármilyen pajzánkodástól. Egy pult volt, rajta kávéfőző és egy mikor, egy kisebb szekrény felette és egy fém asztal pár székkel. Ez kihallgató szoba? Nem inkább vallató?
- Foglaljon helyet! – mutatott az egyik székre. Leültem, keresztbe raktam a lábaim, majd megszólaltam.
- Nem tegeződhetnénk? - kérdeztem. Egy állati szexi mosolyt villantott, bár inkább csak magának azt hiszem, majd rám nézett. mit rám? Inkább lenézett. Azt hittem a következő mondata az lesz, hogy kurvákkal nem tegeződöm.
- Nem lehet – válaszolta, hidegen. Valahogy az utcán sokkal kedvesebb volt.
- Mikro először szólítottál meg akkor tegeződtél – direkt nem magáztam, csak azért sem fogom. Nem tetszik, megeheti.
- Mindjárt jövök – ez most komolyan elengedte a füle mellet, amit mondtam? Hogy az a…. Szinte láttam magam, hogy, mint a mesében, gőz jön ki a fülemen a dühtől. Pár perc múlva egy szemüveges, tipikus kocka fiúval tért vissza. kezdtem magam tényleg egy krimi film közepén érezni. Leült velem szembe a rendőr, pedig az asztal másik oldalához és feltette az első kérdését.
- Neve? – hú anyám ezt a hivatalos hangnemet.
- Rebecca Silver. – válaszoltam unottan, majd gondoltam, dobjuk fel azt a vallomást és visszakérdeztem – Neked? – meglepődve, nézett rám. Na, végre valami emberi.
- Daniel. Ezt ne írd bele – fordult a fiú felé, aki rögtön törölte az egészet. Legalább már a nevét tudom. Daniel, hmm, szép név.
- Kora? – folytatta hivatalos hangnembe.
- 23 – és ezzel kezdetét vette a több órás vallomás téttel.
Kicsit megszépítve a felkínálkozós részt, na meg a hányósat is, meséltem el. Többször visszakérdezett. A legfogósabb kérdés az volt, hogy mit dolgozom. Egy pillanatra berezeltem, majd azt mondtam, ami a törvény szerint vagyok, munkanélküli. Hát igen a kurválkodás nem egy nyugdíjas állás.
Mikor harmadszorra kérdezgette ide-oda össze vissza, és én már majd be aludtam az unalomtól, saját szórakoztatásomra kitaláltam, hogy hol gyorsabban, hol pedig vontatottabban beszélek. Ebben a vicces az volt, hogy a srác keze is körülbelül egy tempót diktált az én beszédemmel. Daniel mikor észre vette a kis játékomat, megköszörülte a torkát, de nem tudta elrejteni előlem a kis mosolyt ami ott bujkált a szája szegeltében. Végül 2 óra 23 perc és 42 másodperc alatt végeztünk az egésszel, majd a srác elszaladt kinyomtatni a vallomást, hogy aláírhassam ezzel hivatalossá téve a dokumentumot. Imádtam aláírni papírokat, olyan fontosnak éreztem ettől magam, ha már az életben senkinek sem voltam az.
- Kérsz egy kávét? – kérdezte Daniel, mikor a srác elment.
- Csak nem tegeződünk? – vontam fel egyik szemöldököm, mire elmosolyodott. – egyébként, köszi, nem, bírom az éjszakázást, és ettől csak nem tudnék aludni ha haza, érek – válaszoltam, bár amúgy sem alhatok, Bobbal kell beszélnem Aura-ról. Töltött magának kávét, majd leült a helyére és a széken hátradőlve nézett engem. Én még mindig keresztbe tett lábbakkal, az asztalon könyökölve, imádkoztam egy cigiért, de az csak nem pottyant le az égből.
- Miért csinálod ezt? – bökött felém fejével, és kortyolt egyet az italából. Tudtam, hogy a kurvaságra érti és azt is, hogy nem mondhatok neki semmi konkrétat.
- Nem tudom miről beszélsz – pislogtam rá – de annyit elmondhatok, hogy nem mindenkinek fenékig tejfel az élete, nem mindenki választja meg mit csinál – körmeimet kezdtem piszkálni, amik, most piros színben pompáztak.
- Mindig van választás – mondta komolyan, majd mielőtt válaszolhattam volna visszatért a srác a papírokkal, én pedig újra fontos embernek éreztem magam.
- Köszönjük a vallomását – tért vissza Daniel a magázódáshoz, majd kikísért a szobából.
- A lánnyal mi van? – jutott eszembe, szegény.
- Ott ül, várja a szüleit – mutatott a váróteremben helyet foglaló, igencsak álmosnak látszó lányra.
- Köszi – még egyszer végig mértem és emlékezetembe véstem Danielt, majd elköszöntem és a lányhoz mentem.
- Szia – ültem le mellé. Rám kapta a tekintetét, ami eddig a szemhéja mögött rejtőzött, majd fáradtan visszaköszönt.
- Nehéz egy nap – sóhajtottam. Végig pörgettem a mai napomat, egészen a felkeléstől idáig és újra sóhajtottam, mikor rájöttem ez tényleg egy nehéz nap volt.
- Eléggé – válaszolta.
- Mit kerestél egyébként ott? Mármint, nem szoktak arra felé ilyen kedves lányok járkálni – igazán érdekelt, hogy keveredet ebbe bele.
- Te is az vagy – a szívemet melegség járta át és őszítne mosolyra húzódott szám.
- Nem hinném, de nem feleltél a kérdésre – nyaggattam tovább.
- Az itteni egyetemen, most vagyok gólya és egy ilyen beavatós buli keretében, beraktak egy kocsiba, majd kiraktak ott. Aztán ez a két pasas elkapott – hát nem erre számítottam.
- Uhh, az kemény. De a barátid miért nem segítettek? – kérdeztem és felhúzva lábaim, török ülésbe ültem.
- Nincsenek barátaim – szomorú lett és kemény. Megértettem, tudtam milyen az amikor az ember egyedül van a nagyvilágban és senkire sem számíthat.
- Majd leszek én – húztam ki magam és rögtön át is futott az agyamon, hogy milyen barát lehet egy kurva, nah azzal a lendülettel görnyedtem vissza, mert rájöttem, hogy nem épp megfelelő egy városi jó kislánynak a proletár kurva barátnő.
- Lennél? – lepődött meg, de meghatottságot véltem felfedezni hangjában.
- Hát Öhm, izé. Persze – motyogtam. Istenem kurva vagyok, nem helyi jó kislány, mit csinálok én?? Nem baj, legalább tanul mellettem egy kis stílust.
- Az, jó lesz – bambult el.
- Akkor, szerintem cseréljünk telefon számot, aztán majd elmegyünk kávézni vagy nem tudom – ajánlottam.
- Rendben – mosolygott. Kedves mosolya volt és ha félre raktam azt az aggodalmam, hogy mi is a munkám, akkor bekellet lássam jó barátnők leszünk. Telefonszámot cseréltünk, majd fáradtságra hivatkozva elindultam haza. Gyalog. Nem vagyok félős típus. Elindultam a sötét éjszakába és reméltem, hogy hamar ágyba kerülök, bár azt hiszem hajnalnál előbb ez nem fog összejönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése