Érzéktelenség és érzelmesség [ Aura ]

Amikor John karjaiban kibőghettem magam, mint egy klimaxos, kövér negyvenes, valahogy jobban éreztem magam. Leültünk a konyhájába, és csinált nekem egy erős kávét, aminek már a szagától is felfordult a gyomrom. Hogy fogok én ebből naponta többel is meginni? Reménykedve tekintettem Johnra, aki sejtette mi történt velem. A szemeim alatt nagy, sötét karikákban volt elmosódva a Becca átal felrakott szemfesték. A kezeim még kicsit remegtek. Olyan üresnek, koszosnak és megvetendőnek éreztem magam, hogy legszívesebben a földalá süllyedtem volna.

- Sajnálom. - mondta fájdalmasan John, miközben egy műanyagpohárban szervírozta a kávét.

Láttam rajta, hogy nagyon szán. De mindamellett, hogy ebben a helyzetben menedéket nyújtott számomra és hálásnak kellett volna lennem, én dühöt éreztem. Dühöt, mert nem adhattam neki magam. Nem adhattam annak magam akinek szerettem volna. Akivel talán még élveztem volna is. Aki után nem akarnék hypóval mosakodni.

- Már tök mindegy. - vontam meg a vállám, egy szánó mosollyal az arcomon.A kis műanyagpoharat folyton összenyomtam a kezemben, majd hagytam, hogy halk csattanásokkal visszaálljon az eredeti alakjára.John arca kifejezéstelen volt. Már nem a sajnálat tükröződött róla. Már nem láttam rajta semmit.

Engem azonban megviselt ez a dolog. Hányinger kerülgetett és fürdeni akartam. Piszkos voltam.

- Használhatom a fürdőszobát? - kérdeztem halkan.

- Persze. Az előszobából nyílik. Az első ajtó rögtön. - magyarázta, de nem nézett rám közben.

- Köszönöm. - feleltem hálásan, majd robot szerűen indultam a feloldozást nyújtó helységbe.A fürdőszoba tágas és kényelmes volt. Nem olyan kicsi és lepusztult, mint a miénk Beccával. De úgy látszik, hogy a férfi prostik kivételezettebb pozicíójuak. A falak muránói, vörös csempével voltak borítva, de a kád hófehér volt. A mosdó hatalmas volt, és kagylóalakú. A kilépők vajszínűek voltak, de a világos színük ellenére tiszták. Olyan volt, mintha nem is egy férfi, hanem egy nő lakna itt. A kádon kívűl volt egy tálcás zuhanyfülke, ami valahogy most szimpatikusabbnak tűnt. Minél gyorsabban a víz alatt akartam magamat tudni. Mikor megnyitottam a csapot először a zuhanyrózsán át jeges víz szivárgott, de ez sem érdekelt. Gyorsan felmarkoltam John tüsfördőjét és habosra mostam a testem vele. Szinte már vörös volt a bőröm annyira sikáltam magam.

Sírni kezdtem. Az arcomba folyattam a már melegedő vizet, de keservesen bőgtem. Úgy éreztem magam, mint egy elkényeztetett hülye tyúk, aki megkapta, amit érdemelt. Miért nem maradtam a szüleimmel? Miért kellett repülőre ülni és idejönni? Azért mert betöltöttem a 18-at, még nem azt jelenti, hogy ezt kell csinálnom. A szüleim valószínűleg nem is tudják, hogy mit csinálok. Szóval kinek ártok ezzel? Mit érek el ezzel? Azt, hogy tönkreteszem magamat. De megérdemlem. Aki a saját kitaposott útját túl silánynak találja és az új tövises úton nyüglődik, mert az izgalmasabb az megérdemli a sorsát. Nekem kellett a baj. Hát megkaptam.A fürdőszobában a pára rátelepedett mindenre. A víz tűzforró volt, égette a bőrömet.

Olyan vörös voltam, akár a csempe a falakon. De nem csak a víztől, a szégyentől is.Lekupordottam a zuhánytálcába. Felhúzott lábakkal a térdemet ölelve, az ölembe dőltem. Úgy szégyeltem magam. Isten, most biztos nagyokat virulhat rajtam. Buta kis lázadó...

- Jól vagy Aura? - kérdezte John, de nem lépett be a fürdőbe.Nem tudtam azt mondani, hogy igen. De azt sem, hogy nem.

Csak bőgtem tovább, mint egy szerencsétlenség. Két jó nagy pofon kellett volna, hogy magamhoz térjek. Én akartam nem? Akkor viseljem a következményeit ennek.Az ajtó nyikorogva nyílt ki. Az ultramodern lakásban egyedül az ajtók voltak kopottak és régiek. Pont olyanok, mint nálunk.John elhúzta a kabin ajtaját, de én nem mertem felnézni rá. Hallottam, ahogyan belép mellém a zuhanyzóba. Leült mellém és átkarolta a vállam.

- Minden rendben lesz. - biztatott - Az eleje szörnyű, gyomorforgató.

- Mert utána élvezni fogom? - vágtam vissza - Mert nem hiszem. Aki ezt élvezi az nem ember.

- De te még is idejöttél... - okoskodott, majd felhúzta a fejemet az ölemből. - Annak, hogy itt vagy oka van. Vagy a családod, vagy a természeted, vagy idekergettek, vagy rosszul cselekedtél. Itt senkit sem érdekel ez.

A szavak tépdesték a szívemet. Senkit nem érdekel. Mindenki oldja meg a belső vívódásait ahogyan akarja. Itt senki nem fog velem kedveskedni.

- Sajnálom, hogy nem én voltam veled itt először. - mormogta.

- Itt? - mondtam fejemet csóválva. - Én még életemben nem voltam máshol sem férfivel.John szemei elkerekedtek. Lehunyta a szemeit, majd a zuhanyzóba vágott egyet ököllel, úgy hogy az egész kabin berezonált. Megijedtem és összerezzentem.

- Miért nem mondtad? - kérdezte meggyötört hangon.

- Mert nem akartam, hogy valami gazdag fószernek tartogasson Bob, hogy minnél többet tejeljen neki értem. Egy szűz lány sokat ér, ennyit még én is tudok. - mondtam zokogva.

- Nekem. Miért nem mondtad nekem. - faggatott John és a kezei ismét ökölbe szorultak.- Mert féltem, hogy lenéznél miatta. - mondtam őszintén.

A karjaiba húzott egy egy csókot nyomott a fejemre. A víz csak úgy ömlött ránk és John ruhái teljesen vizesek voltak. Annyira megnyugtató volt, ahogyan ott tartott. Ha érzelmek nélkül is tette, akkor sem felejtem el soha.Lágyan felemelte a fejemet és mélyen a szemembe nézett. Fájdalommal voltak megtelve szemei. Lassan kezdtem azt érezni jobban megviseli a dolog, mint engem. Azt gondoltam, biztos eszébe jutott az, amikor ő volt itt "kezdő". Gyámolított engem. Valószínűleg ez volt az egyetlen ilyen emberi tette, amióta itt van.A tekinteteink egybe forrtak. A mellkasomban lévő kis gépezet erős pulzálásba kezdett. Az arca egyre közelebb jött az enyémhez, addig amíg meg nem csókolt. A csók nem volt vad és túlfűtött. Érzéki, lassú és fájdalmas volt. De annyi szeretet és megértés volt benne, amit még soha nem kaptam senkitől.Egyre közelebb húzott magához, míg nem az ölében ültem. A kezdeti érzékiség kezdett más irányba torkollani. Megkívántam. Ebben a szerencsétlen helyzetben csak arra vágytam, hogy vele legyek. Hogy tegyük meg sem történtté, ami Bobbal volt.

Csak Johnt akartam. Nekem ő lesz az első.John látta a szemeimből mit akarok. Nem értette miért, de tudta, hogyha most nem adja meg amire szükségem van, akkor összetörök. Lesegítettem ról az elázott pólót és nadrágot. Innentől kezdve pedig már ő sem nézett olyan kérdően, mint az elején. Zihálni kezdett, amikor a meztelen testrészeink összeértek. Én szinte rögtön készen álltam arra, hogy magamba fogadjam. De nem akartam elsietni. Ha Bobnak megadtam, amit akart, akkor Johnnak még annyira meg fogom adni.Lassan cirógatni kezdtem a mellkasát, miközben a kabin falához dölve ült, én pedig mellkasán feküdtem. Egyre lejebb haladtak éhes kezeim, ameddig el nem értem lüktető férfiasságát. Annyira kívántam, hogy el sem hittem. Ő pedig egyre hangosabban mordult fel. Nem tétováztam tovább. A számmal is felfedező útra indultam tökéletes testén amíg el nem értem oda, ahol a legérzékenyebbnek bizonyult.

Finom és gyengéd voltam hozzá. És úgy hallottam ez nagyon tetszett neki. Élveztem, ahogyan olykor, olykor a hátamba vési körmeit az élvezettől.Nagyon jól éreztem magam. Teljesen kikapcsoltam. Azonban ő sem volt mondható éppen szomorúnak. Mindketten igyekeztünk kizárni a történteket, mintha ez lenne az első. Nem beszéltünk egymással, csak tettük, amit testünk kívánt.Miután véget vetett a kényeztetésemnek, ő furta fejét az ölembe. A nyelve végig szaladt a combon és már ettől úgy éreztem nem sokára kicsúcsosodik az érzés. De nem akarta, hogy ilyen gyorsan vége legyen. Finom csókokkal borított el. A forró víz ellenére, lehellete szinte égetett. Lassan kezdett cirógtani nyelvével. Olyan volt, mintha álmodtam volna.A gőz mindent átjárt, én pedig enélkül is kapkodtam volna levegőt. Egyre jobban zihálzam, majd nem bírtam leállítani magam. Átengedtem a testem az élvezetnek és rángatózni kezdtem. A hajátba markolltam és üvöltöttem. Annyira jó volt.John elégedetten bújt vissza mellém és hosszan megcsókolt. A nézésemmel köszöntem meg neki.

Nem voltam benne biztos, hogy készen állok arra, ami most következik. Kívántam, de nagyon féltem. Felállított a zuhanyzóban, majd a kezeimet a kapaszkodóra tette. Kicsit bedöntötte a derekamat, majd biztosított róla, hogy minden rendben lesz. Lassan közeledett felém hátulról, majd kis lökésekkel hatolt belém. Nagyokat nyögtem, de nem a fájdalomtól. Ez a póz nagyon jó volt.Amikor a hangom egyre erősödni kezdett John is belehúzott. Ott ringatóztam azzal az emberrel, akivel alig ismerkedtem meg egy napja és mégis minden olyan tökéletes volt. Leszámítva azt, ami nem vele történt.Sikoltoztam. Hangosabban, mint akárki ott a környéken. De érthető volt, mert John sokkal jobb volt, mint Bob. Az ő farka nem volt olyan eres és vékony. John szenvedélyes volt és engem előrébb helyezett önmagánál.Amikor már nem bírtam tovább hátranyúltam a fenekéhez és belemarkoltam. Ő egyre szorosabban kapaszkodott a derekamba. Egyszerre élveztünk el. Olyan hangos volt, hogy a ház is beleremegett. Aléltan estem össze.

- Várj, várj. - húzott vissza John. - Mosd ki magad gyorsan, aztán pihenhetünk.

Azzal a kezembe nyomta a zuhanyrózsát, aminek fejét előbb tekerte le. Először nem igazán volt világos mit kellene tennem, de nem sok idő múlva leesett. Miután végeztem a mosakodással kimentem hozzá. Ő már az ágyban feküdt, de el is aludt hamar. Valószínűleg ma nem én voltam az első, akivel együtt volt.Befeküdtem mellé és a mellkasára hajtottam a fejemet. A kezdeti félelem, csalódottság elszállt. Nem voltam szerelmes, de boldog voltam.