Beavatás [ Aura ]

- Sok szerencsét! - mondta búcsúzóul Becca, majd játékosan a fenekemre csapott.

Már nem voltam megilletődve. Őszintén szólva már úgy voltam vele, nem történhet velem, olyan amin meglepődhetnék. Kezdett vonzani ez az élet, de végülis erre vágytam. Betegesen hangzik, ha valaki azt akarja, hogy pénzért keféljék, de célom nem az volt, hogy faljam a férfiakat. Az én motiváltságom másból adódott. A szüleim keresztény blablája már az agyamra ment. Apácának akartak adni, de az ingerek, amik értek az iskolában, az utcán, vagy akárhol ahová utam sodort nem abban erősített meg, hogy alkalmas lennék erre a szentéltű, szűz szerepre. Ahogy leperegett a múltam előttem elégedetten bólintottam, hogy minden rendben lesz.

- Ne legyél zavarban. Játsz vele! És ne csak neki adj csajszi, élvezd te is! Főleg te! - mondta nevetve, és hangjából hallottam, hogy a jövőben úgy sem sokszor fogom.

Bekopogtam az ajtón, miután Becca intett, hogy megy a melójáért. Az ajtót egy nagyon helyes srác nyitotta ki. Haja szőkésbarna volt, hasonlóan az enyémhez. A szemei kékeken tündököltek. Az ajtófélfához dőlve a kezét a hajához simította. Olyan volt, mint egy filmsztár. Fehér trikót és alsónadrágot viselt. A nyakában egy rózsafűzér lógott, bár kissé irónikusnak tűnt, ahogyan ott lógott, megbéklyozva viselőét.

- Kihez van szerencsém? - kérdezte kiváncsian és közben megnyalta a száját.

Szemei a mellemre terelődtek, majd az ajkába harapott. Alig bírtam megszólalni. Egyszeráen lélegzetelállító volt már csak a testét nézve is. 

- A nevem Aura. - mutatkoztam be, de eszembe sem volt hogy kezet nyújtsak felé.

Mint egy szerencsétlen idióta ácsingóztam és bámészkodtam. Volt egy tetoválása a nyakán. Egy amolyan trendi csillag, amit szalagok vettek örül és egy szál vörös rózsa. Észre vette, hogy fixírozom a varratát.

- Irtózol a tetkóktól? - hangjában megvetés bujdokolt.

- Nem, dehogy. Nagyon tetszik! - feleltem őszintén, majd közelebb mentem, hogy jobban megnézzem. - Nekem is van egy a bokámon. 

Lehajolt a lábamhoz, így megcsodálhattam feszes fenekét is. Éreztem, ahogy finom, puha, már-mér nőiesen ápolt keze végig simítja a tetoválásom. Furcsa érzés kerített hatalmába. Éreztem, ahogy a testem megfeszül ettől az aprócska érintéstől is. Miközben felállt végig kísérte tenyere a lábam vonalát, majd mikor felegyenesedett, hatalmas tenyere megállapodott a fenekemen. Reflexszerűen rántottam össze farizmaim. Ez az egy dolog volt, amire büszke voltam, az izmos fenekem.

- Be kell, hogy mutatkozzak? - kérdezte, miközben közelhúzott magához. 

Mélyen a fülembe beszélt. A lehellete cirógatta a bőrömet és szinte felperzselte érzelmeimet. Még sohasem került ennyire közel hozzám férfi.

- Ígérem gyengéd leszek. - ígérte, majd hozzátette - Persze, csak ha nem másra vágysz.

A szemébe néztem és bólintottam. Nem akartam belészeretni. Az nem lenne jó. De ha egyszerűen itt bűvöl ezekkel az igéző szemekkel! A belső hang erőszakosan üvöltötte, hogy pont azért hímringyó, mivel ilyen jól el tudja adni magát. Ő azért kapja a pénzt, mert mindenkinek eljátsza, hogy belészeretett.

Az ágyhoz vitt karjaiban. Kicsit aggódtam, hogy elbír-e, mivel nem voltam éppen két dekás kislány. Gyermekként sokat úsztam, bár a vállaimon ez szerencsére nem látszott. Viszont izmaim gyarapodtak rendesen. De John könnyedén emelt fel a földről karjaiba.

Az ágy nagyon romantikusan volt megágyazva. Rengeteg párna. És csodák csodájára nem vörös és fekete, hanem sárga és zöld volt minden.

- Nagyon hallgatag vagy. - állapította meg, miközben simogatta a derekamat. - Mesélj valamit.

- Nem beszélgetni jöttem. - mondtam kicsit kacéran, mivel a jelen pillanatban úgy éreztem alkalmazkodnom kell a hely stílusához. - Majd hallod a hangom, ha ügyes leszel.

John szeme fennakadt a meglepettségtől. Úgy látszik a határozatlan fellépésem és szerény megjelenésem másmilyen személyiségről árulkodott. Azonban én mégis azonosulni akartam a hellyel. Jó kurva akartam lenni.

- Úgy fogsz üvölteni, mint akiben először van igazi dákó. - bíztatott, majd elkezdett vetkőztetni.

Ha tudta volna akkor, hogy valóban úgy fogok vonyítani! Mert igazat beszélt. Még szűz voltam. De mégis annyira akartam, hogy elvegye tőlem, hogy szinte én voltam a kezdeményező fél.

Ziháltam. Annyira, hogy szinte kellemetlenül éreztem magam. Ahogy az ágy egyik oldaláról a másikra pörögtünk éreztem, hogy John alsónadrágjában lüktet a szerszáma. Annyira vágytam rá, hogy akár abban a pillanatban magáévá tehetett volna.

- Ennek nem szabadna így lennie. - mondta fejcsóválva és felült. - Túlságosan kívánlak. Nem szabad.

Egyrészt büszkeséget, másrészt elégedettlenséget éreztem. Nem akar engem? Vagyis azért nem, mert tényleg akar. Ez így az első napomon eléggé furcsa. Ez egy kurvatanya a francba is, dugjon már meg és aztán ő jobbra, én balra.

- Mi a baj? Az lenne jó ha nem kívánnál? - értetlenkedtem.

Magaelé bámult, majd felnevetett. Azt láttam az arcán, hogy hülye kis kezdőnek tart. De hát hülye kis kezdő voltam.

- Ebbe a szakmában nincsenek érzelmek. Nem lehetnek. - mondta karakánul és hivatalosan.

- Az nem érzelem, hogy kívánsz. Az csak vágy. - győzködtem, majd megpróbáltam ismért megcsókolni. De hasztalanul. Eltolt magától.

- Nézd meg. Megcsókolsz és áll a farkam. És akaratlanul. - hörögte. - Menj el innen. Menj be Bobhoz. Mondd el neki mi a helyzet.

Mérges volt magára. Olyan mérges, mint egy időzített bomba. Szinte láttam, ahogyan a verejtékcseppek felforrnak az arcán.

- Rendben, ahogy akarod. - mondtam kicsit sértődötten, majd felvettem a felsőmet és belebujtam a szandálomba.

Ingerülten csaptam be az ajtót magamután, és mikor elhaladtam az ablaka előtt láttam, hogy az ágyradőlve fogja a fejét. Még hogy én vagyok amatőr?

A magas sarkam csak úgy kopogott az éjszakában. A folyósón haladva ismét az orgiák fülledt, kéjes sóhajaira lettem figyelmes. Irigyeltem az összes nőt, aki most élvez el. Irigyeltem őket, hogy túl vannak rajta. És irigyeltem a pénzt, amit kapnak érte.

A lépteim egyenletesek voltak, bár kissé esetlenek. Otthon nem igazán hordtam ilyen cipőket. Imádtam a Converse tornacipőmet, az egyszerű kis farmerem és a mintás pólóim. Nem igazén érdekelt, hogy mit gondol róla más.

Mikor odaértem Bob irodájához gyorsan megigazítottam a hajamat, majd kicsit lejebb húztam a ruhámat. Nagy levegőt vettem és bekopogtam. Kiváncsian kukkoltam be az ablakon. Bob éppen a gépe előtt ült, de hamar felemelkedett a székből, hogy ajtót nyisson.

- Hello kiscsillag. - köszönt, miközben végig mérte a testemet.

- Adódott egy kis gebasz. - tértem a lényegre csípőre tett kézre. - A srác csődött mondott.

Bobnak leesett az álla. Valószínűleg nem szokta meg, hogy a kanja bemondja az unalmast. Zsivány mosollyal nézett rám. Tudtam mi következik. A szemeiben éreztem.

- Akkor ezt a beavatás dologot orvosolnunk kellene, nem gondolod? - kérdezte miközben beinvitált a szobájába és becsukta a mögöttem az ajtót.

- Na és, milyen Becca? Jól ki fogtok jönni? - érdeklődött, miközben leengedte az ablakokra a reluxát.

- Rendesnek tűnik. - feleltem röviden és tömören.

Bob odasétált hozzám és egy hajtincseimet kezdte pödörgetni. Kicsit olyan volt mint egy mutogatós bácsi. A szemei a mellemen legeltette, majd vetkőztetni kezdett. Nem csókolt meg. Csak simogatott és a nyakamra tapasztotta vastag száját. Borostás arca dörzsölte a bőrömet, olyan volt mint a csiszolópapír.

Felültetett az íróasztalára, majd megragadta az arcomat erős kezével és hanyag csókot válltottunk. Sokkal másabb volt, mint John. Kicsit el is ment a kedvem az egésztől. Már csak az éltetett, hogy végre túl legyek rajta.

Bob morogni kezdett. Nem értettem, hogy mit mond, de nem is érdekelt. Levette rólam a melltartómat és a melleim közé fúrta a fejét. 

- Ezt imdáni fogják. - mondta Bob, miközben elmélyülten fogdosott.

Nem akartam csevegni, így elengedtem a fülem mellett a megjegyzést. Egyre jobban kezdtünk belemelegedni. Bob egyre hangosabb volt, és tudtam, hogy lassan a lényegre fog térni. Letolta a nadrágját, majd vágyakozva nézett rám.

Először nem volt világos mit akar, ugyanis túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy a farkát nézem. Hatalmas volt. El sem tudtam képzelni, hogy fog ez belém menni. Annyira összeszorult a gyomrom, hogy szinte ordítani tudtam volna.

- Gyerünk kislány. Játsz már vele! - utasított, majd egyre közelebb nyomta az arcomhoz méretes hímtagját.

Behunytam a szememet, és kapkodni kezdtem a levegőt. Rám jött a para. Látta, hogy valami nem oké, így legugolt mellém és megsimogatta az arcomat.

- Így nem lesz belőled semmi! - mondta ingerülten és arcon vágott. 

Nem a pofon fájt, hanem amit mondott. Meg akartam mutatni hogy nincs igaza, így amikor újra felállt, ösztönszerűen tettem azt, amire várt.

Közben mondta hogy csináljam, irányította fejemet és persze, ha valamit jól csináltam, akkor a hangos nyögés volt a jutalmam. Körülbelül negyed órába telt, mire megtanultam. Amikor már érezte, hogy zsigerből megy a dolog abbahagyta. 

Lassan levette rólam az alsó részt és én felkészültem a behatolásra. Tudtam, hogy nem fog azzal foglalkozni, hogy nekem is jó legyen. Azonban gondoskodni akart róla, hogy ne fájjon annyira a dolog.

A szerkényéhez lépett és elővett egy hosszú, műanyag valamit. Akármilyen hihetetlen, de akkor láttam eőször vibrátort. Elmagyarázta mire való, majd egy adag síkosítót nyomott rá. Nem döfte belém, ahogy vártam. Átölelte testem, szorosan fogott. Amikor már tudta, hogy bízom benne, megcsókolt és bekapcsolta a műszert.

A rezgő masina egyre közelebb ért oda, ahová nem igazán akartam. Először csak a comjaimon és a mellemen húzta végig, de szép lassan a hasam vonalában közeledett lefelé. Mikor odaért a csiklómhoz magam sem hittem el, hogy ezt lehet élvezni, de még is. Elengedtem magam és Bob végre megnyugodott. Ügyesen irányította a kis szerszámot úgy, hogy minnél hamarabb elérkezzen a hatása. Pár percig bírtam és elélveztem. A testem megremegett. Az asztal szélébe markoltam, szinte a körmömben éreztem a fát. Hangosan sikítoztam és éreztem, ahogy nedvesség folyik ki beőlem. Szégyeltem magam. Olyan vörös lehettem, hogy nevetséges ahhoz képest mi lesz majd belőlem. 

- Jó volt? - kérdezte kedves hangon.

Bólintottam, majd magamra húztam és smárolni kezdtünk. Kezdtem teljesen megnyugodni. Kérdően pillantott rám, majd én szófogadóan bólintottam. Megsimogatta az arcomat, és a hajamat elfésülte a fülem mögé. Nem ígérte, hogy nem fog fájni, nem mondta, hogy óvatos lesz.

Nem is volt az. A gyengédség legkisebb jelét sem mutatta felém. Nagyon fájt. Azonban az életem során megtanultam, hogy gyakran élveznem kell az olyan dolgokat, amik először fájnak. Bob látta rajtam, hogy nem igazán tetszik a dolog és érezte, hogy valami nem oké. Mikor lenézett látta, hogy a fehér shaggy szőnyegét vér borítja.

- Te... te... - szólalt meg akadozva - szűz...? 

Elszégyeltem magam. Úgy mondta, mintha ez valami szörnyű dolog lenne. Hamar megváltozott az arckifejezése. 

- A picsába! - mondta az íróasztalba ütve. - Most már mindegy. Akkor csináljuk úgy, ahogy megérdemled.

Bob változtatott a dolgokon. Sokkal kedvesebb lett és mindenről megkérdezett. Körülbelül egy órán át szeretkeztünk, és még élveztem is. Bob végigcsinálta a dolgot anélkül, hogy elvárt volna tőlem akármit is. Amikor eljutottam a csúcsra tudtam, hogy mostmár ő sem lehet messze. Próbáltam úgy mozogni, hogy minnél gyorsabban sikerüljön neki is.

És eredményes is volt. Örültem, hogy hamar elment. Már kezdtem unni az egészet. Folyton eszembe jutottak az afrikai árvák, a mozgás sérültek és minden olyan dolog, ami fontosabb ennél. Undorodtam magamtól.

Bob azt hitte maradok még vele romantikázni. Építem az amúgy sem kicsi egóját és elmondom mekkora ász volt. Ehhez semmi kedvem nem volt. Inkább elindultam szó nélkül a lakásunkhoz és reménykedtem, hogy Becca még nincs itthon. Egyedül akartam lenni. Nem akartam senkivel beszélni. Bementem az ajtón és a fürdőbe rohantam. Gyorsan lezuhanyoztam és fél órán át ültem törölközőben a konyhában. Találtam egy doboz cigit az asztalon. Biztos Beccáé. Még sosem próbáltam, de úgy döntöttem, hogy itt az ideje. Ez ma az elsők napja. Rágyújtottam az undorító bűzrúdra és jól letüdőztem. Más esetben elkezdek krákogni és fulladozni, de jelen esetben élveztem a nikotin nyugtató hatását. Ott pöfékeltem, mint egy kiélt szajha. Pedig még nem is volt kliens, csak beavattak. 

Bőgni kezdtem és közben a poharam tetején a mutatóujjammal köröztem. Annyira hülye vagyok. Meggondolatlan kis tyúk! Le kellene puffantani egy AK47-essel. Vagy nem is. Inkább meg kellene kínozni. Szinte vártam a Bibliában leírt megkövezést. Vártam a megvetést, hogy lenézzenek. Hogy leköpjenek és kurvázzanak. Vártam, hogy mikor aláznak meg és törlik el belőlem az embert. Az érzéseket.

Olyan egyedül éreztem magam. Féltem. Fáztam és rázott a hideg, de nem is csoda, mert körülbelül 15 fok lehetett. Belebújtam a köntösömbe és a mamuszomba és átsétáltam Johnhoz. Én hülye barom nem tudtam máshova menni.

Mikor ajtótnyitott a szemeit dörzsölte. Melegítőnadrág és a jólismert trikó volt rajta. Nem volt meglepve, hogy ott voltam. Éreztem, hogy együtt érez velem. Kitárta a karjait és én odarohantam. Belefúrtam a fejemet a mellkasába és zokogni kezdtem. Ő felnézett az égre, majd átölelt és becsukta mögöttem az ajtót.