Változás ( Becca )

Nagyon izgatott voltam. Ma végre megkapom az első tanoncomat. Jó ez ebben a szakmába elég, khm… érdekesen hangzik, de hát ez az igazság. Ma kapunk 5 új lányt és az egyik az én szárnyaim alá kerül. Nekem kell megmutatnom a piszkos trükköket, nekem kell beavatnom és velem fog lakni is. Emlékszem az én tanítom milyen kegyetlen és mocskos volt, hát az biztos, hogy én kedves leszek, és ha lehet, megpróbálom megóvni a disznóktól, bár az összes pasas, aki ide jön egy disznó, de vannak kevésbé piszkos és tapló disznók is.

Bob 5 óra körül bejött, hogy zavarjunk le pár menetet. Nem sok választásom van, ő itt a főnök én pedig a személyes kedvence szóval, ha azt mondja ágyba, akkor én ott fekszem.

Bob egy negyvenes éveit taposó átlagos pasas, igazából még bírnám is, ha nem azt csinál, amit és nem úgy viselkedne a lányokkal, ahogy. Velem végtelenül aranyos az ágyban is visszakapom azt, amit adok, de ettől függetlenül egy szemétláda, lányokat futtat, nem gondol bele, hogy életek tesz tönkre, csak a pénzt hajszolja. Nem szeretem ebbe beleártani magam, de mivel elég sok időt tölt velem, néha hallok ezt, azt. Elég piszkos ügyei vannak, de ez itt Hollandia a libelaritás hazája, itt minden megengedett fű, pia, kemény drogok, amit akarsz. Persze az én munkámat még itt is büntetik, nem is csodálom egy nőt így megalázni, egy életet taccsra vágni, naná hogy büntetik.

Bekísér a szobámba, majd elkezdi csókolgatni a nyakam. A testem akaratlanul is reagál az érintésekre, csókokra, és a többi vágykeltő mozdulatra, de legbelül üresség van, tiszta színészet egy kis élvezettel megspékelve.

- Kötözz meg – lihegi fülembe Bob.

Megteszem neki. Jól megfizeti a perverz kis játékait. Volt már itt korbács, szőrös bilincs, csoki szökőkút meg egyebek. Ez a mai egy elég lightos menet lesz. Addig hergelem, míg mindketten készen nem állunk az aktusra, majd elhelyezkedem rajta. A kémia reakciók bennem is végbe mennek, de amúgy csak megjátszom magam. Egyetlen nyögés sikoly vagy hasonló, sem, szívből jön. Már majdnem elér a csúcsra, mikor csörög a telefon. Felkapom, miközben a mozdulataimon gyorsitok.

- Becca, megjött a csajod, most küldtem fel. – Eleonor, az a portás nő.

Undorító egy vénszatyor. Bob azt mondja, hogy egy igazi kis keselyű, de megbízható, ezrét tartja meg. Kicsit izgatottabb leszek a hír hallatán, majd lerakom a telefont és gyorsabbra váltok, hogy végre láthassam az új jövevényt. Bob végre elmegy, én pedig gyorsan lepattanok, róla és már mennék is ki.

- Gyere majd vissza, még nem végeztünk. – vigyorog rám.

Kifújom a levegőt, nem lehet igaz, pont most nem akarok vele szórakozni, normális estben ellenék vele jobb dolgom úgy sincs, de most itt ez az új lány, na, mindegy egy menetnél többet úgy sem bír azt meg gyorsan levágtázom vele. Kislisszolok a szobából és egyenesen a bejárati ajtóra vettem magam.

Aranyosnak tűnt, nem is értem, mit keres itt. Kreol bőre szépen kiemelte a formás idomait világos barna haja pedig csak úgy tündökölt, kék szemeiről pedig ne is beszéljünk. Végig mértem gyorsan és elkönyveltem magamban, hogy igencsak nagy csoport fog érte rajongani itt. Sőt Bobnak is biztos tetszeni fog. Elég szerénynek látszott, sőt zavarba is jött meztelenségemet látva. Eleinte én is elég prűd voltam ezen a téren, de az évek megtanítottak rá, hogy itt ez nem így megy, itt nem kell semmit takargatni, sőt azt szeretik a legjobban, aki nem feszélyezi magát.

Beinvitáltam, majd megmutattam melyik a szobája. Mivel Bob már nagyon várta a repetát, gyorsan bementem és minél előbb megpróbáltam letudni ezt is.

- Csinoska ez az új lány – morfondírozott el, miután kielégítettem.

- Az – válaszoltam ridegen, nem szerettem Bobbal ilyesmiről társalogni, sőt egyáltalán semmiről nem szívesen beszéltem vele.

Rögtön átrohantam az új lányhoz, hisz még a nevét sem tudom. Mint kiderült Aura Sparkles, Kanadából, jött. Hmm Kanada szép hely mindig meg akartam nézni. Láttam rajta, hogy még mindig zavarj a meztelenségem, így próbáltam oldani a feszültséget, de mikor nem jött össze átszaladtam felöltözni. Szerencsére Bob már távozott, így vele nem kell számolnom.

Miután felöltöztem, kimentünk a konyhába és megmutattam neki mi kell, ahozz, hogy túlélje itt. Kávé és protein, én legalábbis erre esküdtem. Miután leültünk enni, elkezdtem mesélni neki az életemről, hogy kerültem ide stb. ezzel az volt a célom, hogy később ha megbízik bennem ő is elmesélje nekem, így hamarabb megnyílik nekem ha látja, hogy én is közvetlen vagyok. Bár én mindenkivel közvetlen vagyok.

- Szóval ma este lesz a beavatás? – kérdezte eltöprengve. Biztos izgult, vagy félt, esetleg mindkettő.

- Aham – nyeltem le az utolsó falatot. – De nem aggódj, mondtam már, nem engedem, hogy első nap neked essenek. Tulajdon képpen egész este egy max két menetet kell lezavarj, plus a bemelegítőt, Johnnal. – magyaráztam, erős gesztikulálással, olasz vér.

- Ki az a John? – kérdezte ijedten.

- Hát tudod, vannak fiú kurvák is, nah ő itt az egyetlen, és általában vele zavarja le mindenki az első menetet, mivel ő tuti nem beteg meg hasonlók. Jó persze használunk óvszert és legtöbbünk gyógyszert is szed, plus havonta járunk kivizsgálásra, de azért jó tudni, hogy ki az akivel először vagy – mosolyogtam kedvesen.

- Ohh. – döbbenten ült velem szembe, gondolom, épp dolgozza az infókat. – és öhm… te is ott leszel? – pirult el. De aranyos, ezt szeretni fogják a férfiak.

- Nem dehogy, vagy is, csak ha akarod, de nyugi John nagyon kedves figyelmes és közbe tippeket is add majd.

- Neked is ő volt az első? – kérdezte én pedig ma először elkomorultam.

- Nem, én jóval rosszabbul jártam, mint te. De ezt inkább hanyagoljuk – erőltettem mosolyt arcomra. Láthatta, hogy gyenge témát érintett, mert rögtön szabadkozni kezdett.

- Ohh én, bocsi. Nem tudtam – legyintettem, de közben akaratlanul is leperegtek előttem a képsorok. Nem volt kellemes akkor se és így visszagondolva se.

- Na, gyere, keresünk neked valami jó kis ruciit estére. – fogtam meg a kezét és magam után húztam.

- Becca én hoztam magammal ruhákat, majd azok – próbált ellenkezni, de fölöslegesen.

- Ugyan már, tudtommal most kezded a szakmát így biztos jól jön pár ruházkodási tanács erre nézve. – nyaggattam, majd egy sóhajjal egybekötött mosoly után megadta magát és utánam jött.

Neki egy, a munkánkhoz képest, elég szolid kék felsőt és egy rövid farmer nadrágot választottunk, míg én egy bőr mini topp mellett és egy szoknyácska mellet döntöttem. Letussoltunk, majd beszárítottam a haját és feldobtam neki egy enyhe sminket, magamnak csak összefogtam a hajamat és egy valamivel erősebb füstös sminket csináltam. Talán ez volt az egyetlen dolog amit szerettem ebben az egész életben, a ruhák, a sminkelés, ha nem erre a sorsra juttok lehet, hogy stylist lettem volna.

Miközben beszárítottam a haját elláttam jó tanácsokkal.

- Szeretik, ha játszol velük egy kicsit, tudod, ingerkedsz meg stb., ja és ne ijedj meg, attól ők is visszahőkölnek kicsit, mert azért erőszakot egyik se szeretne. Azon kívül általában vannak egyéni stiklijeik, elég érdekes fazonok vannak, csomó különleges dolgot kérnek. Kész – zártam el a szárítót.

- Köszönöm – nézett rám hálásan.

- Ugyan már, semmiség – legyintetem, majd magamhoz öleltem. Ez alatt a pár óra alatt igencsak megkedveltem ezt a csajt, aranyos, kedves, okos. Jó, kicsit prűd, de azt majd levetkőzi.

- Gyere, elkísérlek John-hoz aztán megyek dolgozni. – indultam el kifelé.

- Ohh és ha végeztem Johnnal, akkor hová… szóval hová kell menni? – kérdezte kicsit megilletődve.

- Hát, maradhatsz Johnnal, ha épp szabad, vagy majd szólnak, hogy hová vagy beosztva, ha senki nem mond, semmit gyere ide vissza. Olyan is van, hogy belöknek, ide valakit aztán elégítsd ki.

- Rendben – láttam rajta, hogy összeszedi a gondolatait, aranyos volt, ahogy koncentrált, tisztára mintha a húgom lenne.

Elkísértem John- hoz bemutattam őket, majd félve kicsit, de ott hagytam én pedig elindultam megkérdezni Bob-ot mi a mai munkám. Bekopogtam, majd benyitottam. Bob szobája, irodája, akár egy orgia lak, vagy nem is tudom. Egy íróasztal volt, tele papírokkal, egy francia ágy vörös selyemlepedővel, volt egy falba építet szekrény, üvegajtókkal, hogy az ember jól lássa a sok szexuális játékszert benne, a falon pedig mindenhol meztelen nők poszterei vagy épp Playboy, CKM és egyéb férfimagazinok címlapjai.

- Szia – köszönt nyájasan, mint mindig.

- Hello, mi a melóm mára? – általában engem gazdagabb emberkékhez szokott küldeni. Sok időbe telt mire feltornáztam magam erre a szintre, de megéri, sokkal kedvesebben bánnak velem és jobban is fizet.

- Gyere itt a cím. Az úr egy különleges jó barátom, szóval jól bánj vele – adta át a papírt.

- Rendicsek – amilyen gyorsan csak lehetett távoztam a házból, és kivételesen gyalog indultam el. A papíron az állt, hogy 9-re érjek oda és még csak nyolc volt, a cím pedig nem volt túl távol, így kicsit szelőzik a fejem legalább.

Épp ősz vége felé jártunk, így hosszú kabátban voltam, ami szelídített az öltözékemen. Nem is baj, úgy is elég elit helyre megyek.

Csak lépkedtem Amsterdam piszkos utcáin, a házakból, kéjes sikolyok és nyögések, parancsszavak és mindenhol piros fény. Hát igen, ez itt a piroslámpás negyed, itt senki sem lepődik meg és bár már fél éve élek itt, még mindig sérti a fülemet, ez a zaj. Olaszországban, a hazámban, durvább volt a helyzet. Az ottani negyed nem olyan híres, mint a holland, de legalább olyan mocskos, ha nem rosszabb. Ott az utcán is mindenhol kefélő párokat látsz. Én is voltam, szó szerint, utcai kurva. Nem egyszer adtam magam oda pénzért férfiaknak, az utcán. Azok voltak aztán a mocskos idők. Átsétáltam egy hídon, megálltam a közepén és lenéztem a folyóba. A tükörképem akartam látni, azt az elhasznált, kéjtől piszkos fejemet, amit mindennap megcsodálhatok a tükörben. Utáltam magam, ehezz kétség sem fér. Utáltam, hogy nem vagyok képes a lábamra állni és kiszállni ebből a hajcihőből. Bob nem volt kedves ezen a téren, nem szerette, ha egy lánya elmegy, de én meg tudtam volna győzni, megvolt hozzá a módszerem. Még se tettem. Túl gyenge voltam, vagyok és leszek is mindig ehezz. Nem láttam a tükörképem mivel sötét volt már, de talán jobb is, lehet elhánytam volna magam.

Tovább mentem, gondolataimba merültem. Felidéztem a drága gyerekkoromat, mikor boldog és tiszta voltam, megpróbáltam rájönni, hogy jutottam idáig, de nem jött össze, a válasz mindig az volt, hogy sodródtam az árral. Nem volt, egy pillanata az életemnek, amikor tényleg döntöttem, csak mentem amerre az élet sodort.

Gondolataimból egy éles sikoly rántott ki. Először, azt hittem, hogy csak valakivel kicsit durvábbak azért sikít ilyen eszeveszettül, de mikor megláttam a sötétben amint egy lány hurcolnak a sikátorba, kezdett eljutni a tudatomig, hogy nem szexről van szó.

Nem tudom mi ütött belém, de utánuk mentem. Persze csak óvatosan, bár magas sarkúban ez elégé nehéz. Szerencsére volt annyi eszem, hogy miközben halkan követtem őket, hívtam a rendőrséget.

- Hall tessék – vette fel egy női hang.

- Jó estét, sürgős bejelentést szeretnék tenni. – gyorsan szétnéztem, hol vagyok. – a Stoofsteeg utca 15-nél elfogtak egy lányt, és elhurcolják, épp most követem őket. – jelentettem.

- Biztos benne hölgyem, hogy a lány nem saját akaratából megy az urakkal? – olyan unott volt a hangja, hogy visítani tudtam volna. Épp most akarnak megölni egy lányt, ez meg itt flegmázik, bassza meg.

- Igen, maga szerint csak úgy heccből hívogatom a rendőrséget? Küldjön már egy istenverte járőrt vagy faszom tudja mit szokás ilyenkor. – emeltem kicsit feljebb a hangom, de még mindig suttogtam.

- Rendben, küldöm. – a hangszíne mit sem változott.

- Köszönöm – nyomtam meg a szót, majd letettem.

Tovább követtem őket, míg meg nem álltak mert a lány már annyira rúgkapált.

- Kussoljál ribanc vagy itt nyírunk ki helyszínen. – fogta kezébe az arcát, de olyan durván, hogy biztos voltam benne az ujj nyomai ott maradnak.

A lány észrevett engem, és segélykérő pillantásokat lövellt felém, teljes kétségbe esés uralkodott a szemében, ilyen ijedt embert még életemben nem láttam. Egy pillanatra lebénultam. Kezdett eljutni a tudatomig, hogy veszélyes, amit teszek, de ez a tekintett, egy életre belém vésődött. A filmekben a színészek tekintette, hasonló helyzetben, feleennyire sem megindító és hátborzongató. Ezt az félelmet, ijedtséget sehol máshol nem láthatod, csak egy Amsterdami, piros lámpásnegyedbeli, sötét éjszakai utca kövén, amint egy lányt épp megölni készülnek.

Mire észbe kaptam, késő volt, engem is észrevettek, és csak álltunk az éjszaka hideg fagyosságában és vártuk, hogy valaki lépjen valamit.