Beszélgetések ( Becca )

Jó fél órába telt, mire Amsterdam szűk kis utcáin haza értem. Fáradt voltam, kimerült és csak a puha ágyikómba vágytam. De az még nagyon messze van. Előbb beszélnem kell Bobbal, utána Johnnal és Auraval is. Utána alaposan meg kell, mosakodjak, és végül át adhatom magam az édes álmoknak.
Fáradtan valahogy sokkal irritálóbb, hogy mindenhonnan visszaköszön a piros fény. A fülemet sértették a kéjes sikolyok, már pedig ebben kell elaludnom és élnem, még jó darabig. Megláttam a mi elhagyatott kis építményünket, így szaporábbra véve a lépést hamar ott voltam. Elenore szokásához híven horkolt, így gondtalanul mehetem fel a harmadikra, ahol is Bob lakása, irodája, volt. Kop kop kop. Hát ezzel az erővel simogathattam is volna az ajtót.
- Tessék – még jó, hogy jó a füle.
- Halika – kukucskáltam be lassúkat pislogva, majd mikor láttam, hogy épp tényleg szabad, akkor beljebb léptem és az első székre ledobtam magam.
- Úristen Becca ki csinálta ezt veled? – jött oda rögtön aggódva Bob. Ha tudott tényleg nagyon kedves és törődő volt. Na meg, ha érdeke kívánta. Mert hát a kurváját még se verjék laposra.
- Akik elkaptak. Mindegy tudod, hogy apám is vert kiheverem – löktem el kezét, amely eddig arcomat tapogatta.
- Becca meg kéne nézetned. Hozok, jeget várj – azzal a kis mini hűtőjéhez ment és egy zacskó jeget nyomott hozzám. Felébredtem.
- Jól van, akkor most mesélj. Mi volt ez a szűz dolog Aurával? – helyezkedtem el a széken. Leült az ágyra és töprenget, majd megszólalt.
- Egyszer csak beállított hozzám, azzal, hogy John besült….
- John ???? . - John sosem sül be ez köztudott, olyan a farka, mint egy ágyú mindig lövésre kész.
- Ezt mondta. Én is meglepődtem. Aztán gondoltam valakinek be kell avatnia, nekem meg amúgy is tetszet és ki akartam próbálni, szóval behívtam. Lecumizott aztán meg a lényegre tértünk, mikor rájöttem, éreztem, hogy mi van. Na, mondom szuper. Végül végig csináltam, de elég pipa vagyok. Beszélj azzal a csajjal, mert nem lesz ez így jó. Itt nem tudjuk ápolgatni a sérült kis lelkét – akadt ki Bob. Fel alá járkált a szobában én pedig emésztettem a dolgot.
- De… ugye nem voltál durva? – kérdeztem reménykedve. Megállt és hitetlenkedve nézett rám.
- Becca. Persze, hogy nem, azért van bennem érzés, veled is mindig gyengéd vagyok nem? – mutatott rám. Igaza volt, gyengéd szokott lenni, csak én nem szeretem őt meg ő sem engem.
- Jó jó bocsi. Majd beszélek vele. – sóhajtottam. – meg Johnnal is – tettem hozzá
- Nem ártana. – beállt a csend. Nem tudom Bob mind törhette a fejét, de én azon gondolkodtam, hogy kezdhetném a beszélgetést Aurával. Kioktatni semmiképp sem akarom, viszont jó lenne, ha megtanulna pár dolgot.
- Így nem dolgozhatsz – szakított ki gondolataimból, Bob elmélázott hangja.
- Mi? Miért? – döbbentem meg.
- Becca. Ne haragudj, de láttad már az arcod? – fintorgott. Kedves.
- Nem, de gondolom, nem egy szívderítő látvány, ha még te is ilyen fintort vágsz tőle – vágtam vissza.
- Mindegy. Telefonozni fogsz. Ott nem lát senki. – jelentette ki.
- De még sosem csináltam – érveltem.
- Jaj, kurva vagy. Nem nehéz, nyögdécselsz, elmeséled neki, hogy dugod magadba az ujjacskáidat, aztán annyi – legyintett.
- Öhm, jól van – sok választásom nem volt, ha ő azt mondja, én csinálom.
- Hatkor kezdesz. – állt fel, hogy kikísérjen.
- Okés – azzal ott sem voltam. Jó volt újra valamivel emberibb levegőt szívni, nem azt a pállott szex utáni bűzt, az olcsó kölnivel keveredve. Fuuj. Na és most hová? John vagy zuhany? Legyünk túl a dolgon. John lakása felé vettem az irányt és fáradtan, lepusztultan, ballagtam, majd kopogtam be. Johni fiú, jó szokásához híven egy szál feszülős bokszerben nyitott ajtót, majd álmos tekintette, rögtön döbbentbe futott át mikor meglátott. Gondolom az alatt a pár méter alatt, nem lettem szebb.
- Veled meg.. – eddig jutott. Úristen ennyire szörnyen néznék ki? Jeszuss és a rendőr így látott. Oh my fucking god.
- Hosszú, majd ha aludtam elmesélem. – John és én nagyon jóban voltunk, mint a testvérek, órákig tudtunk beszélgetni, ha épp egyikünk sem kurválkodott.
- Kitette? Bob? Megyek és – lépett volna el mellettem.
- Hé, John nyugi. Nem Bob volt. mondtam, holnap elmesélem – toltam vissza helyére.
- Rendben – fujtatott, de láttam, hogy még dühös. Jól esett, nagyon is jól, hogy van valaki, aki valamelyest törődik velem.
- Azért jöttem, hogy megtudjam, mi volt ez a dolog Aurával – dőltem neki az ajtófélfának és fázósan keresztbe fontam a karjaim magam előtt. Szuper, ha fázom, akkor tényleg nagyon álmos vagyok már.
- Mi lenne, ha ezt is holnap beszélnénk meg? Vagy is, hogy ma – helyesbített, apró mosollyal.
- Nem – ásítottam – lehet. Mond mi volt. hogy sülhettél be? – pislogtam laposat. Anyám, mindjárt elájulok.
- Nem sültem be. Csak, jaj. Majd inkább miután aludtál, most úgy sem fog az agyad – ideges volt. John sosem ideges, ő a nyugalom minta képe. A teknősök is tőle tanulták.
- Na, jó, úgy érzem ez itt kicsit komplikáltabb ügy, amihez nekem most tényleg nincs idegem. Szóval megyek és – ásítás – alszom – mutattam a szobám irányába, majd egy apró arcra puszi után, elbicegtem a szobámba. A fürdés már nem is tűnt olyan jó ötletnek így egyenesen, ruhástul az ágyban landoltam. Rég aludtam ilyen békésen. Jó pár órával később, sűrű káromkodások sorozatára és egy kisebb puffanásra ébredtem. Álmosan pislogtam ki a takaróm alól, majd vissza is aludtam volna, ha nem ismerem fel, az immáron halkabban káromkodó, hangot. Aura. Nagyot nyögtem, majd ledobtam magamról a melegséget nyújtó takarót és kitrappoltam hozzá. A konyhában találtam meg, amint épp a lábát masszírozza.
- Hello. – köszöntem rá, mire ijedten kapta felém a fejét.
- Szia – újra a lábára összpontosított.
- Hol voltál? – kérdeztem, mivel elég nyilvánvaló volt, hogy most ért haza.
- Johnnál – kaptam a rideg egyszerű választ. Kezdtem magam úgy érezni, mint egy anyuka, aki a tini gyermekét számon kéri, az esti kimaradás miatt. Én viszont pont, ezt, nem akartam. Ez itt nem tini nevelde, hanem kurvatanya.
- Rendben, nézd. Nem fogok semmit számon kérni. Te, vagy a ti dolgotok. Viszont egy valamit tanulj meg. Itt se ideje, se kedve nincs senkinek, ahozz, hogy a te sérült lelkedet ápolgassa. Szóval, gyorsan lépj túl minden aggályodon, sérelmeden, lelki bajodon és légy igazi kurva, feltéve, ha tényleg az akarsz lenni. Most még kiszállhatsz, még lehet normális életed, ezt pedig elkönyvelheted egy kis baklövésnek, kellemetlen baklövésnek. De ha maradsz, akkor keménynek kell lenned. És soha, soha, ne, hazudj. – komoly és határozott voltam. Ez is ritka.
- Értem – hangja belenyugvó, talán egyetértő volt, de szemei villámokat szórtak. Nyílván, én sem szeretném, ha kiosztanának. De tudnia kell mi itt a rend.
- Akkor ezt megbeszéltük. – bólintottam, majd odatipegtem a hidegcsempén a kávéfőzőhöz. Kedvenc bögrémet, teletöltöttem kávéval, majd egy kis tej és cukor, végül pedig lehuppantam vele az egyik székre. Lábaimat felhúztam, hogy ne érje a hideg padló.
- Veled mi történt? – halkan jött az érdeklődő hang.
- Egy rablás szemtanúja voltam és engem is elkaptak. Az őrsön töltöttem a fél éjszakát, hogy vallomást tegyek. - meséltem el.
- És azt az egyik rendőr csinálta? – mutatott az arcomra.
- Neem – nevetgéltem – a rendőr inkább ápolhatott volna – álmodoztam – ezt az egyik elrabló csinálta. – rántottam vállat.
- Fáj? – kérdezte furcsa, vicces, grimasszal az arcán.
- Kicsit, zsibbad. De megleszek. Te jól vagy? Úgy értem, Bob mesélte… és, szóval tudom milyen – bámultam idegesen a bögrém.
- Megleszek. John kedves volt. Bob is, ha úgy vesszük, csak kicsit unalmas – mélázott el.
- Hát igen, Bob nem a kreatív szexről híres. – nevetgéltem, kínosan. Új volt nekem, hogy egy lánnyal ilyen nyíltan beszélhetek.
- Megyek, lefekszem – állt fel.
- Rendben – bólintottam és nagyot kortyoltam, az életet jelentő italból. – Estére kelj fel. Tudod… munka – szóltam utána.
- Tudom – fáradt volt a hangja. Ahogy nekem is.
Én, viszont ha jól emlékszem kihagytam egy frissítő fürdőt, így ezt most be is iktathatnám. A kávémmal együtt bebattyogtam a fürdőbe és egy kád meleg vizet engedtem. Liliom illatú habfürdőmből nyomtam bele és befeküdtem. Alá merültem a víznek, hogy a smink és kosz lejöjjön az arcomról is. Fürdés után le kell ápolnom a monoklim. Eljátszottam a gondolattal, hogy a víz alatt maradok, de mi értelme lenne? Senkinek sem lenne jobb, így feljöttem és mélyet sóhajtottam. Kopogtattak. Fasza, pont most tudnak zavarni?
- Gyere bee – kiabáltam. Fasznak van kedve most kimászni a jó meleg vízből.
- Becca? – John. Ahjj, hogy ez miért nem tud várni a sorára.
- Fürdő – szóltam vissza. Pár pillanat múlva John nagyképű feje kukucskált be az ajtón.
- Gyere – intettem, hogy üljön le a wc-re. Bejött és helyet foglalt.
- Mesélj – szólított fel, pár perc kellemes csend után. Rá emeltem, álmos tekintettem, majd belekezdtem. Elmondtam mindent, a rablást, azt, hogy, hogy menekültünk meg, a rendőrt, Hennie-t.
- Nem kéne, barátkozz vele – rázta meg a fejét.
- Tudom, de olyan kis esetlen volt és úgy sajnáltam - meresztettem kiskutya szemeket Johnra.
- Te tudod – emelte fel kezeit.
- Most te jössz – böktem fejemmel felé.
- Ez, bonyolult. – terelt.
- John – szóltam rá.
- Jól van, na. Nekem erről nehéz beszélni, elvégre én lennék a kemény csávó, vagy mi a faszom – forgatta meg szemeit, majd hátradőlt és tarkójára rakta kezeit.
- Miután ott hagytad Aurát, elkezdtünk, hát érted, összemelegedni. Viszont ez nagyon nem volt, ó mert túl jó volt. egyetlen csókjától felállt a farkam. Ez így nem jó. – rázta meg hitetlenkedve a fejét.
- John, nem akarlak elkeseríteni, de mikor velem voltál először, már akkor felállt a farkad, mikor hozzád értem. És Ninával is hasonló volt a helyzet. Te ilyen vagy, mindig kemény harcra kész. Superman, batmen, mit tudom én. Érted – mutattam rá a tényre.
- Hát… most… hogy így mondod – merengett, el.
- Nah folytasd – unszoltam.
- Hát a lényeg, hogy elküldtem urát, Bob-hoz mert azt hittem érzek valamit. aztán pár órával később, visszajött. Ramatyul festett. Elmesélte, hogy mi volt, és lezuhanyozott nálam. Mivel sokáig a zuhanyzóban olt, bementem hozzá. Ott ült a csempén és sírt. Megsajnáltam és, szóval szeretkeztünk egyet – kicsit mintha szégyellte volna.
- Szeretkeztetek? – döbbentem meg. Nálunk az efféle szavaknak nagy súlya volt.
- Hát nem szerelemből, de barátságból, kedvességből, vagy csupán együttérzésből, igen. – bólintott, nyomatékosítva szavait.
- Értem. Beszéltem vele is. azt hiszem felfogta, hogy itt nem így mennek a dolgok. Jó lány csak bele kell, tanuljon – rántottam meg vállam.
- Oké.
- Most viszont, uzsgyi, kifelé, mert ki akarok szállni – intettem az ajtó felé.
- Rebecca Silver szégyenlős? – húzta fel játékosan szemöldökét.
- John – forgattam meg szemeim, majd neki ellent mondva felálltam és kiléptem a kádból. Kajánul elvigyorodott, majd oda dobott egy törölközőt és kiment.
Megtörölköztem és megszárítottam a hajamat, majd egy itthoni ruhába bújva, betelepedtem a tévé elé. A délutánomat a kanapén fetrengve töltöttem. Aura aludt.
Nem tudom miért, de folyton Daniel arca villant be. Kezdett idegesítő lenni, hogy basszná meg. Utálom a jóképű férfiakat. Azt hiszik, van joguk a nők fejébe vésni azt a jóképű kis pofijukat, hogy aztán éjt nappal átéve zaklassák vele őket. Hááát velem bebaszta mert csak azért sem fogok rágondolni.
A délután, a magam vitázásával töltöttem, néhol a tévét is néztem. 6 órakor Bob áthozta a munkatelefont, amire a hívásokat kapom majd. Aura is felkelt, 6 óra körül és rendbe szedte magát. Mivel egy hívás sem jött még, bementem hozzá a fürdőbe és jót dumáltunk. Azt hiszem ezek után már tényleg rendben fognak menni a dolgai. Bob, visszajött nyolckor, hogy Aurát elvigye. Valami gazdag pasas meglátta a neten a képét és őt kérte. Mázlista. Én meg ülhetek egy telefon mellet. Nem mintha imádnék idegen férfiakkal kefélni, de legalább nem egy szobában poshadok meg. 9 körül jött egy hívás, szerencsétlen pasas rendesen ki lehetett éhezve, mert már arra elélvezet, hogy azt mondtam, érzéki hangon, hogy a mellbimbómat nyaldosom. Szánalmas. És miatta nem is hallottam, hogy José Manuelo, Esmeraldát vagy Mirandát választja. Cchh felháborító. Elég kevés hívás volt és egyik se volt izgalmas.
Épp egy horror film közepén voltam, a csaj sikitva menekült, a gyilkos elől én pedig tövig rágtam a kezem, mikor megszólalt a telefon. Felkaptam, de nem a munka telefon volt. hát akkor?? Zsibbadt agyam pár pillanat múlva kapcsolt, hogy a saját telefonom csörög. Kisiettem a konyhába és kezembe kaptam a telefont, amin Hennie neve villogott.
- Hee? – vágtam disney mesébe illő grimaszt.

Érzéktelenség és érzelmesség [ Aura ]

Amikor John karjaiban kibőghettem magam, mint egy klimaxos, kövér negyvenes, valahogy jobban éreztem magam. Leültünk a konyhájába, és csinált nekem egy erős kávét, aminek már a szagától is felfordult a gyomrom. Hogy fogok én ebből naponta többel is meginni? Reménykedve tekintettem Johnra, aki sejtette mi történt velem. A szemeim alatt nagy, sötét karikákban volt elmosódva a Becca átal felrakott szemfesték. A kezeim még kicsit remegtek. Olyan üresnek, koszosnak és megvetendőnek éreztem magam, hogy legszívesebben a földalá süllyedtem volna.

- Sajnálom. - mondta fájdalmasan John, miközben egy műanyagpohárban szervírozta a kávét.

Láttam rajta, hogy nagyon szán. De mindamellett, hogy ebben a helyzetben menedéket nyújtott számomra és hálásnak kellett volna lennem, én dühöt éreztem. Dühöt, mert nem adhattam neki magam. Nem adhattam annak magam akinek szerettem volna. Akivel talán még élveztem volna is. Aki után nem akarnék hypóval mosakodni.

- Már tök mindegy. - vontam meg a vállám, egy szánó mosollyal az arcomon.A kis műanyagpoharat folyton összenyomtam a kezemben, majd hagytam, hogy halk csattanásokkal visszaálljon az eredeti alakjára.John arca kifejezéstelen volt. Már nem a sajnálat tükröződött róla. Már nem láttam rajta semmit.

Engem azonban megviselt ez a dolog. Hányinger kerülgetett és fürdeni akartam. Piszkos voltam.

- Használhatom a fürdőszobát? - kérdeztem halkan.

- Persze. Az előszobából nyílik. Az első ajtó rögtön. - magyarázta, de nem nézett rám közben.

- Köszönöm. - feleltem hálásan, majd robot szerűen indultam a feloldozást nyújtó helységbe.A fürdőszoba tágas és kényelmes volt. Nem olyan kicsi és lepusztult, mint a miénk Beccával. De úgy látszik, hogy a férfi prostik kivételezettebb pozicíójuak. A falak muránói, vörös csempével voltak borítva, de a kád hófehér volt. A mosdó hatalmas volt, és kagylóalakú. A kilépők vajszínűek voltak, de a világos színük ellenére tiszták. Olyan volt, mintha nem is egy férfi, hanem egy nő lakna itt. A kádon kívűl volt egy tálcás zuhanyfülke, ami valahogy most szimpatikusabbnak tűnt. Minél gyorsabban a víz alatt akartam magamat tudni. Mikor megnyitottam a csapot először a zuhanyrózsán át jeges víz szivárgott, de ez sem érdekelt. Gyorsan felmarkoltam John tüsfördőjét és habosra mostam a testem vele. Szinte már vörös volt a bőröm annyira sikáltam magam.

Sírni kezdtem. Az arcomba folyattam a már melegedő vizet, de keservesen bőgtem. Úgy éreztem magam, mint egy elkényeztetett hülye tyúk, aki megkapta, amit érdemelt. Miért nem maradtam a szüleimmel? Miért kellett repülőre ülni és idejönni? Azért mert betöltöttem a 18-at, még nem azt jelenti, hogy ezt kell csinálnom. A szüleim valószínűleg nem is tudják, hogy mit csinálok. Szóval kinek ártok ezzel? Mit érek el ezzel? Azt, hogy tönkreteszem magamat. De megérdemlem. Aki a saját kitaposott útját túl silánynak találja és az új tövises úton nyüglődik, mert az izgalmasabb az megérdemli a sorsát. Nekem kellett a baj. Hát megkaptam.A fürdőszobában a pára rátelepedett mindenre. A víz tűzforró volt, égette a bőrömet.

Olyan vörös voltam, akár a csempe a falakon. De nem csak a víztől, a szégyentől is.Lekupordottam a zuhánytálcába. Felhúzott lábakkal a térdemet ölelve, az ölembe dőltem. Úgy szégyeltem magam. Isten, most biztos nagyokat virulhat rajtam. Buta kis lázadó...

- Jól vagy Aura? - kérdezte John, de nem lépett be a fürdőbe.Nem tudtam azt mondani, hogy igen. De azt sem, hogy nem.

Csak bőgtem tovább, mint egy szerencsétlenség. Két jó nagy pofon kellett volna, hogy magamhoz térjek. Én akartam nem? Akkor viseljem a következményeit ennek.Az ajtó nyikorogva nyílt ki. Az ultramodern lakásban egyedül az ajtók voltak kopottak és régiek. Pont olyanok, mint nálunk.John elhúzta a kabin ajtaját, de én nem mertem felnézni rá. Hallottam, ahogyan belép mellém a zuhanyzóba. Leült mellém és átkarolta a vállam.

- Minden rendben lesz. - biztatott - Az eleje szörnyű, gyomorforgató.

- Mert utána élvezni fogom? - vágtam vissza - Mert nem hiszem. Aki ezt élvezi az nem ember.

- De te még is idejöttél... - okoskodott, majd felhúzta a fejemet az ölemből. - Annak, hogy itt vagy oka van. Vagy a családod, vagy a természeted, vagy idekergettek, vagy rosszul cselekedtél. Itt senkit sem érdekel ez.

A szavak tépdesték a szívemet. Senkit nem érdekel. Mindenki oldja meg a belső vívódásait ahogyan akarja. Itt senki nem fog velem kedveskedni.

- Sajnálom, hogy nem én voltam veled itt először. - mormogta.

- Itt? - mondtam fejemet csóválva. - Én még életemben nem voltam máshol sem férfivel.John szemei elkerekedtek. Lehunyta a szemeit, majd a zuhanyzóba vágott egyet ököllel, úgy hogy az egész kabin berezonált. Megijedtem és összerezzentem.

- Miért nem mondtad? - kérdezte meggyötört hangon.

- Mert nem akartam, hogy valami gazdag fószernek tartogasson Bob, hogy minnél többet tejeljen neki értem. Egy szűz lány sokat ér, ennyit még én is tudok. - mondtam zokogva.

- Nekem. Miért nem mondtad nekem. - faggatott John és a kezei ismét ökölbe szorultak.- Mert féltem, hogy lenéznél miatta. - mondtam őszintén.

A karjaiba húzott egy egy csókot nyomott a fejemre. A víz csak úgy ömlött ránk és John ruhái teljesen vizesek voltak. Annyira megnyugtató volt, ahogyan ott tartott. Ha érzelmek nélkül is tette, akkor sem felejtem el soha.Lágyan felemelte a fejemet és mélyen a szemembe nézett. Fájdalommal voltak megtelve szemei. Lassan kezdtem azt érezni jobban megviseli a dolog, mint engem. Azt gondoltam, biztos eszébe jutott az, amikor ő volt itt "kezdő". Gyámolított engem. Valószínűleg ez volt az egyetlen ilyen emberi tette, amióta itt van.A tekinteteink egybe forrtak. A mellkasomban lévő kis gépezet erős pulzálásba kezdett. Az arca egyre közelebb jött az enyémhez, addig amíg meg nem csókolt. A csók nem volt vad és túlfűtött. Érzéki, lassú és fájdalmas volt. De annyi szeretet és megértés volt benne, amit még soha nem kaptam senkitől.Egyre közelebb húzott magához, míg nem az ölében ültem. A kezdeti érzékiség kezdett más irányba torkollani. Megkívántam. Ebben a szerencsétlen helyzetben csak arra vágytam, hogy vele legyek. Hogy tegyük meg sem történtté, ami Bobbal volt.

Csak Johnt akartam. Nekem ő lesz az első.John látta a szemeimből mit akarok. Nem értette miért, de tudta, hogyha most nem adja meg amire szükségem van, akkor összetörök. Lesegítettem ról az elázott pólót és nadrágot. Innentől kezdve pedig már ő sem nézett olyan kérdően, mint az elején. Zihálni kezdett, amikor a meztelen testrészeink összeértek. Én szinte rögtön készen álltam arra, hogy magamba fogadjam. De nem akartam elsietni. Ha Bobnak megadtam, amit akart, akkor Johnnak még annyira meg fogom adni.Lassan cirógatni kezdtem a mellkasát, miközben a kabin falához dölve ült, én pedig mellkasán feküdtem. Egyre lejebb haladtak éhes kezeim, ameddig el nem értem lüktető férfiasságát. Annyira kívántam, hogy el sem hittem. Ő pedig egyre hangosabban mordult fel. Nem tétováztam tovább. A számmal is felfedező útra indultam tökéletes testén amíg el nem értem oda, ahol a legérzékenyebbnek bizonyult.

Finom és gyengéd voltam hozzá. És úgy hallottam ez nagyon tetszett neki. Élveztem, ahogyan olykor, olykor a hátamba vési körmeit az élvezettől.Nagyon jól éreztem magam. Teljesen kikapcsoltam. Azonban ő sem volt mondható éppen szomorúnak. Mindketten igyekeztünk kizárni a történteket, mintha ez lenne az első. Nem beszéltünk egymással, csak tettük, amit testünk kívánt.Miután véget vetett a kényeztetésemnek, ő furta fejét az ölembe. A nyelve végig szaladt a combon és már ettől úgy éreztem nem sokára kicsúcsosodik az érzés. De nem akarta, hogy ilyen gyorsan vége legyen. Finom csókokkal borított el. A forró víz ellenére, lehellete szinte égetett. Lassan kezdett cirógtani nyelvével. Olyan volt, mintha álmodtam volna.A gőz mindent átjárt, én pedig enélkül is kapkodtam volna levegőt. Egyre jobban zihálzam, majd nem bírtam leállítani magam. Átengedtem a testem az élvezetnek és rángatózni kezdtem. A hajátba markolltam és üvöltöttem. Annyira jó volt.John elégedetten bújt vissza mellém és hosszan megcsókolt. A nézésemmel köszöntem meg neki.

Nem voltam benne biztos, hogy készen állok arra, ami most következik. Kívántam, de nagyon féltem. Felállított a zuhanyzóban, majd a kezeimet a kapaszkodóra tette. Kicsit bedöntötte a derekamat, majd biztosított róla, hogy minden rendben lesz. Lassan közeledett felém hátulról, majd kis lökésekkel hatolt belém. Nagyokat nyögtem, de nem a fájdalomtól. Ez a póz nagyon jó volt.Amikor a hangom egyre erősödni kezdett John is belehúzott. Ott ringatóztam azzal az emberrel, akivel alig ismerkedtem meg egy napja és mégis minden olyan tökéletes volt. Leszámítva azt, ami nem vele történt.Sikoltoztam. Hangosabban, mint akárki ott a környéken. De érthető volt, mert John sokkal jobb volt, mint Bob. Az ő farka nem volt olyan eres és vékony. John szenvedélyes volt és engem előrébb helyezett önmagánál.Amikor már nem bírtam tovább hátranyúltam a fenekéhez és belemarkoltam. Ő egyre szorosabban kapaszkodott a derekamba. Egyszerre élveztünk el. Olyan hangos volt, hogy a ház is beleremegett. Aléltan estem össze.

- Várj, várj. - húzott vissza John. - Mosd ki magad gyorsan, aztán pihenhetünk.

Azzal a kezembe nyomta a zuhanyrózsát, aminek fejét előbb tekerte le. Először nem igazán volt világos mit kellene tennem, de nem sok idő múlva leesett. Miután végeztem a mosakodással kimentem hozzá. Ő már az ágyban feküdt, de el is aludt hamar. Valószínűleg ma nem én voltam az első, akivel együtt volt.Befeküdtem mellé és a mellkasára hajtottam a fejemet. A kezdeti félelem, csalódottság elszállt. Nem voltam szerelmes, de boldog voltam.

Új barát ( Hennie )

Miért csinálják ezt velem? Az egy dolog, beavatást tartanak az új diákoknak, de miért kellett az éjszaka közepén elrabolni és kirakni a város szélén? Én csak egy ártatlan kis gólya vagyok Leiden egyetemen. És még a telefonomat is elvették. Pompás! Egyáltalán hol vagyok? Ezen a részén a városnak még sohasem jártam, pedig vérbeli amsterdami vagyok. Várjam meg itt, míg értem jönnek vagy induljak el valamerre? Abból semmi jó nem fog kisülni, ha itt ácsingózok… meg hát csípte a bőrömet az éjszakai hideg mivel csak egy farmer volt rajtam és egy kis vékonyka pulcsi. Még kabátot sem tudtam hozni magammal.
Hosszas hezitálás után elindultam jobbra, mivel a távolban egy kivilágított utat véltem felfedezni. Miközben sétáltam a karjaimat dörzsölgettem, hogy valamennyire melegen tartsam magam, és közben azon gondolkoztam, hogy mit fog szólni anyukám, amikor reggel nem talál az ágyamban? Minden reggel ő ébresztett. Szegényem szívinfarktust fog kapni, ha meglátja az üres ágyat. Remélem hagytak valami levelet ezek a mocskok, akik elraboltak.
Miközben sétáltam észrevettem, hogy az egyik ház ajtajában 2 férfi áll. Nagyon sutyorognak, utálom az ilyen alakokat… Kicsit sietősebbre vettem a figurát, nagyon megijedtem. Csak a „menekülésre” koncentráltam, amikor valami neszt hallottam. Mi ez a zaj? Cipők kopogása? Jaj, nem ezek követnek! Úristen most mi a fenét csináljak? Elkezdtem futni. Legalább most hasznát veszem annak a sok iskolakörnek, amit a tanár futatott le velünk középiskolában. Folyamatosan hátra-hátra, pillantottam, hogy felmérjem a távolságot, de minden egyes alkalommal egyre közelebb voltak. Lassan kezdett rajtam eluralkodni a pánik. A kezeim és a lábaim remegtek, levegőt alig kaptam. Hogyan rázhatnám le őket? Nyilvánvalóan gyorsabbak, mint én. Forduljak szembe velük és rúgjam tökön őket? Sokra nem mennék vele, még ha az egyiket sikerülne is addig a másik simán elkap. Mit csinálhatna egy gyenge lány két, kétajtós szekrény méretű emberrel? Erre még önvédelem órán sem tért ki a tanár. A legrosszabb, ami történhet velem az, hogy megerőszakolnak vagy megölnek, vagy esetleg mindkettő. Szegény szüleim, nem elég, hogy az éjszaka közepén eltűnök, de még a holttestemet is azonosítaniuk kell.
Minden erőmet összeszedtem és futottam az életemért. Már majdnem kiértem a kivilágított utcára, amikor mindkét oldalról erős kezek markolták meg a karomat.

- Eresszetek el ti perverz állatok! - Ordítottam rájuk miközben kapálóztam.
- Hé, cica nyugi!- mondta az egyik miközben 2 keze közé vette az arcomat, a másik meg hátulról fogott le. Megláttam, hogy az út szélén van egy híd és rajta áll egy nő. Hihetetlen érzés volt, ahogy a halálfélelem adrenalinná alakulva szétárad a testembe. Ilyen élénk még sohasem voltam, mint most amikor percek választanak el a haláltól. Hirtelen ötlettől vezérelve beleköptem a férfi arcába majd sikítottam egy nagyot és megpróbáltam kitépni magam a szorításukból. Nah ezt lehet nem kellett volna! Nagyon dühös lett, a szeme villámokat szórt. Azt hittem nyomban előránt egy kést a zsebéből és elvágja a torkom. De nem. Összenéztek, erősen megmarkoltak és elkezdtek húzni egy sikátor felé, én meg csak rúgkapáltam és szitkozódtam.

- Kussoljál, ribanc vagy itt nyírunk ki helyszínen. - préselte ki a szavakat a fogai között az egyik férfi, miközben megragadta az arcomat. Szemöldökét minden egyes szó elején magasra emelte, arca eltorzult a dühtől. Olyan erősen szorított, hogy majdnem összeroppantotta az álkapcsomat. Nagy gombóc keletkezett a torkomban a feltörni készülő sírástól. Könnyes szemekkel láttam, hogy a hídon álló nő közelebb jött és minket bámul. A két pasas követte az ijedt pillantásomat és akkor észrevették. A kezdetleges döbbenet, amit az arcán láttam átváltott ijedségbe.
Menekülj! Fuss! Rohanj! Meg akarnak ölni! Legszívesebben odakiáltottam volna a nőcinek. De nem mertem, féltem, hogy ezzel csak magam alatt vágnám a fát. Az egyik férfi elindult felé a másik itt maradt és szorosan tartott, hogy el ne meneküljek.
Nem tudom, hogy miről beszélgettek, nem hallottam őket, de a csaj nagyon kihívóan viselkedett. Mit akar ez csinálni? Itt az utcán odaadja magát a hapsinak és akkor el van intézve az egész? Tetszett, hogy ennyire bátor. Én nem merném így felajánlani magamat. Ez gusztustalan. Nagyon durva gondolatok kezdtek beszivárogni a fejembe az engem tartó pasiról és rólam. Mi lesz, ha gondol egyet és itt és most megerőszakol. Undorodtam még a gondolattól is, hogy oda adjam magam neki. Még mielőtt tovább gondolkodhattam volna azon, hogy mit művelne velem egy rendőrautó szirénáját hallottam meg. Hát van remény! A nőci felhívta a rendőröket! Édes istenem! Amint a 2 benga állat is meghallotta a szirénát berángattak minket egy udvarba. Azt hitték, hogy itt nem vesznek észre minket. A nő hirtelen kitépte magát a szorító kezek közül és kirohant a rendőrök elé, az előbb őt tartó ember pedig utána futott. Bárcsak én is lennék ilyen bátor, mint ő. Kiabálást halottam az utcáról, látni nem láttam őket. Csak remélni mertem, hogy a rendőr fenyegeti a férfit és nem fordítva. Az engem foga tartó kezek eleresztettek és a pasi elkezdett szaladni egyenesen bele az egyik rendőrbe. Hatalmas kő esett le a szívemről!

- Jól érzi magát kisasszony? – kérdezte a rendőr miközben a bilincset ráhelyezte a férfi kezére.
- Csak egy kis sokk. Otthon egy kiadós alvás után már sokkal jobb lesz!
- Azért szeretném, ha bejönne velünk az őrsre egy kivizsgálásra, meg amúgy is vallomást kell tenniük a másik hölggyel. Ott majd felhívhatja a szüleit.
- Persze, természetesen. - mondtam miközben követtem őket a kocsi felé és végignéztem, ahogy bepréseli a foglyot a hátsó ülésre.
Úgy gondoltam, hogy köszönetet kellene mondanom a csajnak, hogy akár meg is halt volna csak azért, hogy megmentsen engem, egy ideget. Oda akartam menni hozzá, de szemmel láthatóan nagyon élvezték egymás társaságát a másik rendőrrel. Elkezdtem pásztázni a környéket, hogy hol lehetünk. A hirtelen felismerés újabb sokkot hozott magával. A piros lámpás negyedben voltunk. Hogy rakhattak ki egy kurvákkal és perverz emberekkel – akik épp a feleségüket csalják vagy kiélik perverz vágyaikat – teli helyre? Ezt mégis hogyan gondolták? És mit keresett itt ez a kedves, bátor csaj? Végignéztem a ruháján, miközben az autó fele sétált. Az öltözködése olyan volt, mint a prostiknak, de valahogy kedvesség és szerénység sugárzott róla. A rendőrök szakítottak ki az elmélkedésből. Közölték velünk, hogy hívtak egy taxit ami majd be visz minket, azzal el is hajtottak.
Itt a megfelelő alkalom, hogy megköszönjem neki, amit a megmentésemért tett, amikor káromkodott egy nagyot és füléhez emelte a telefonját. Hát, akkor majd a taxiba. Visszakúsztak az agyamba azok a gondolatok, hogy talán ő is kurva. Eszembe jutott a viselkedése a nemrég még fogva tartó férfival. Ahogy ott állt előtte és mutogatta magát minden ellenszenv nélkül. Biztos, hogy kurva. Hogy tud így belenézni a tükörbe? Sohasem értettem mi vezet ahhoz, hogy egy értelmes lányból ez legyen. Kíváncsi lennék milyen családi háttér áll mögötte.
Amikor letette a telefont meg is érkezett a taxi. Furcsán éreztem magam, hogy egy ilyen lány mellett kell ülnöm. Belegondolni is rossz volt, hogy hány férfi csinálta már fel.
- És mi a neved? - kérdezte egy mosoly kíséretében 10 percnyi csöndben ücsörgés után.
- Hennie - válaszoltam megilletődötten.
- Szép név. - monda…ömm….hogy is hívják?
- És…a te neved mi? - kérdeztem abban reménykedve, hogy nem valami prosti becenevet mond.
- Becca. – válaszolta mosolyogva. Megpróbáltam én is egy kis vigyort csalni az arcomra, hogy leplezzem „elégedettségemet” a név hallatán. Gondolom a Rebecca rövidítése. Így hívták a pónimat amikor 10 éves voltam. Elütötte egy autó. Nagyon nehezen tettem túl magam rajta. De hát az óta eltelt már 8 és fél év. Pár percen belül megérkeztünk az őrsre, ő kifizette a taxit majd egymás mellett battyogtunk be az épületbe és elkezdtünk cikázni az ide-oda rohangászó emberek között egészen a recepciós pultig. Rákönyököltem a fából készült pultra. Nagyon elfáradtam ettől az estétől. A sokk hamarosan ki fog jönni és remélem, hogy az otthoni puha ágyikómba fog megtalálni. A tenyerembe hajtottam a fejem és csak az asztal mögött ülő alkalmazott rágócsattogatásaira riadtam fel másodpercenként. Tényleg nagyon elfáradhattam ha 2 csattogtatás között képes voltam elbóbiskolni. A következő álomba zuhanásom elől Becca – szerintem- hőn áhított rendőrje mentett meg. Lehetett látni, hogy nagyon oda vannak egymásért. Ők ketten elmentek engem pedig egy másik rendőr terelt el a kihallgató szobáig. Annyira izgi volt amint beléptünk kipattantak a szemeim. Mindig is megszerettem volna nézni egy ilyen szobát. Csak nem ilyen indokból. Egyik kedvenc filmemben a Batman : a sötét lovag-ban imádtam amikor Batman és Joker szadizzák egymást egy ilyen szobában.
Viszont ez a kihallgatás borzalmas volt. A kezdeti név, kor, lakóhely stb… kérdések megválaszolása után jött a fekete leves. Elkellett mesélnem az egész sztorit töviről hegyire. Rossz volt visszaemlékezni erre az egészre, elmesélni idegen embereknek. Ők meg csak kérdeztek és kérdeztek, ha valami nem volt világos nekik. Közben az iskola ellen is tettem feljelentést. Nem úszhatják meg szárazon! Mire végeztünk a faggatással, - mert hát ezt másnak nem lehetett nevezni- megérkeztek a szüleim. Anyukám ijedt arca és sírástól vörös és felduzzadt szemei örökre beleégtek emlékezetembe. Istenem mennyit szenvedhetett miattam. Sírva futottam hozzá és mindketten zokogva öleltük egymást. Apukám a háttérben állva nézte az ölelkezésünket. Amint észrevettem, hogy minket néz odamentem hozzá és megöleltem. Neki is legördült egy-két könnycsepp az arcán. Miután anyuék meggyőződtek, hogy látható kárt nem tettek bennem azok a perverz vadbarmok, a rendőrök megkértek, hogy fáradjak ki a váróterembe, mert szeretnének beszélgetni a szüleimmel.
Már egy ideje kint ültem lassacskán az álommanó is hatalmába kerített amikor Becca megjelent.
- Szia – köszönt miközben ledobta magát a mellettem lévő székre. Visszaköszöntem neki miközben egy kis életet próbáltam csempészni hangomba. Elkezdtünk beszélgetni erről az egy rémálomhoz képest kismiska estéről. Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy hogyan kerültem oda. És aztán rátapintott egy fájó pontomra.
- De a barátaid miért nem segítettek? – kérdezte mit sem sejtve, hogy ez nekem mennyire nehéz.
- Nincsenek barátaim. – válaszoltam neki szomorúan. Ugyanis volt egy bökkenő. A középiskola utolsó évében felvállaltam, hogy leszbikus vagyok. Mindenki, akit eddig barátnőmnek hívhattam elpártolt mellőlem. Féltek, hogy rájuk mászom. Milyen barátok ezek? Mielőtt felvállaltam nagyon sokat szenvedem ezzel. Anyu és apu nagyon sokat segített benne, hogy feldolgozzam. Először nem tetszett a helyzet, de megbirkóztam vele mivel elmenekülni nem tudtam. Miután én boldog voltam úgy éreztem tartozom ennyivel a barátaimnak, hogy megosztom velük a titkomat. De nem egészen úgy sült el, ahogy szerettem volna. Akkor totálisan összezavarodtam megint. Alig vártam, hogy végelegyen ennek az egész iskolának és elhúzhassak a sok lenéző ember közül. Nyáron elhatároztam, hogy lesz, ami lesz, de az egyetemen nem fogom elmondani senkinek.
- Majd én leszek - mondta Becca nem kis örömmel - és talán egy kis elégedettséggel?- a hangjában.
- Lennél?- kérdeztem vissza. Érdekes barátság lenne. Egy leszbikus és egy kurva.
- Hát Öhm, izé. Persze – mondta nem kis örömet szerezve nekem ezzel.
- Az jó lesz – válaszoltam neki elgondolkodva. Nagyon örülnék neki, ha tényleg összejönne. Telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy majd telón megbeszéljük, és akkor találkozunk. Azután Becca elindult haza. Az örömtől felébredve néztem távolodó alakját. Lesz egy barátnőm, aki hasonló ellenszenvet kelt az emberekben mint én.
- Ki volt ez a nő, akivel beszélgettél a váróterembe? – kérdezte anyukám a kocsiban ülve miközben hazafelé tartottunk.
- Ő mentett meg engem. A közelben volt, észrevett minket és hívta a rendőröket. Feláldozta az életét értem.
- Áh értem. De nekem nagyon furcsának tűnt. Alig volt rajta valami ruha. Akár a sarokra is kiállhatott volna. – a hangja tele volt ellenszenvvel.
- Nem tudom anyu, én nagyon megkedveltem, kedves csaj és egész életen át hálás leszek neki, azért amit tett.
- Biztos, hogy szajha. Különben mit keresett volna ott a piros lámpás negyedben?- fakadt ki apukám.
- Attól, hogy ott volt még nem biztos, hogy az! Különben is a hídon állt, ami már nem a negyedhez tartozik. Biztos sok problémája volt és kicsit kiszellőztette a fejét. – keltem újdonsült barátnőm védelmére.
- Pff sejtheted milyen problémái voltak. Szerintem csak azon gondolkozott, hogy leszopja-e a következő züllött alakot vagy csak simán felcsináltassa-e magát!
- Ezt most azonnal hagyd abba apa! Nem mondhatsz ilyeneket olyan emberről, akit nem is ismersz! És mégis mi van akkor, ha az? Én is leszbi vagyok, de mégis ugyan olyan ember, mint ti! Nem szeretném, ha ez a téma még egyszer szóba kerülne! Legyetek hálásak neki, amiért megmentett engem és ne kötekedjetek! – szinte már ordítva fejeztem be a mondatot. Most jött ki rajtam a sok düh és ingerültség, amit az este folyamán elfojtottam. A mondókám után csend telepedett a kocsira, csak a motor zúgását lehetett hallani. Amikor kinéztem az ablakon már kelt fel a nap. Hosszasan bámultam a tájat, míg szép lassan el nem nyomott az álom.

Őrsön ( Becca )

Megdermedtem. Az ember fejében kismilliószor lejátszódik ez a jelenet, hogy mit tennél ilyenkor, hogy reagálnád le a helyzetet. De csak így, amikor tényleg veszélyben vagy, amikor az életösztön erősebb mindennél, döbbensz rá, hogy egyik megoldás sem kivitelezhető, mivel olyan nyuszi vagy, hogy úgy sem mered megtenni.
Álltam és néztem, ahogy közeledik felém az egyik férfi a másik pedig még mindig az ijedt lányt tartja fogva. Vajon most ez én szememben is az a rémület látszik, mint az imént az övében?
Ahogy közeledet, kicsit kitisztult a fejem és az egyetlen lehetséges megoldás után nyúltam. A munkámhoz.
- Szia, szivi – pislogtam bájosan és kabátomat szétnyitva bevágtam egy falhoz dölös szexi pózt. Csak remélni tudtam, hogy a farka után megy, és nem veszi észre hangom remegését. Kicsit megdöbbent, majd férfi lévén elkezdett végig mérni. Amennyire tudtam domborítottam, hogy lássa az amúgy sem kicsi melleimet és lapos hasamat.
- Bocs cica de nincs időnk erre – kapta el a karomat. – de ígérem, majd ha oda értünk leszophatsz azzal a csoda kis száddal. – paskolta meg a fenekem.
Kurva voltam, most még is hányingerem támadt. Sokféle pasival volt már dolgom. Mocskossal, büdössel, vadállatokkal is, de gyilkossal még sosem. A gyomrom teljesen felfordult a gondolattól, hogy egyáltalán hozzám ér, vagy én hozzá. Ennyit az erős idegekről.
Ott az utcán dobtam ki a taccsot, mit sem törődve azzal, hogy közben az a disznó rángat.
- Ohh ne máár. Nincs időnk erre kurva. – nyafogott én meg csak, kiadtam magamból azt amit délután megettem.
- Bazd meg gyere már. Sosem végzünk így – kiabált oda a másik, és mint ha kicsit ijedtebb lenne a hangja.
- Mindjárt – kiáltott vissza ez. Utolsókat köhögtem mikor felemelte a fejemet és kezébe fogva arcomat úgy szorította, hogy biztos voltam benne, eldeformálódik az arcom.
- Még egy ilyen ribanc és kinyírlak itt helyszínen – majd akkor pofont kaptam, hogy egy hétig tuti látszani fog a nyoma.
Akaratlanul is végig gördült az első könnycsepp az arcomon, majd összeszedtem magam és követtem. A fejem csak zakatolt, hogy mivel húzhatnám még az időt. De semmi sem jutott eszembe. Ráadásul pont most hagyjuk el az utcát, ahová a rendőrt hívtam, így még ők sem találnak meg. Ahogy egyre jobban kétségbe estem és az újabb hányingert próbáltam legyűrni, egyszer csak meghallottam a rendőrség szirénáját. Sajnos az elrablok, vagy gyilkosok, is.
- Picsába, gyere, bújunk el itt – rángatta be a másik lányt egy lepukkant házba és engem is próbált. Már láttam a szirénát és egy gondolat kezdett megfogalmazódni bennem. Ránéztem a férfira, aki rángat, majd újra a rendőr kocsira. Igen nincs más választásom. Egy határozott lendülettel kitéptem magam a szorításából, ami nem kicsit fájt, majd rohanni kezdtem. Ki az úttestre. A közepén megálltam és vártam, hogy az egyre közeledő kocsi meglásson. Sajnos az a görény utánam jött, a kocsi meg még jó száz méterre volt.
- Ezt még megbánod te ribanc – húzott be nekem egyet. Ha apám nem vert volna, akkor biztos elájulok, de hozzászoktam már ehezz. Szerencsére a kocsi megállt és egy rendőr pattant ki belőle.
- Eresze el a lányt vagy lövök – ordította. Nem láttam semmit a kocsi reflektoraitól, viszont a lábam már egyre kevésbé nyújtott biztos pontot. Elég piti kis szarkupac volt a pasas, mivel rögtön remegve engedet el és hagyta, hogy megbilincseljék. Semmi ellenkezés, mint azt a rendes filmekben szokás? Cchh.
- Jól vagy? – bársonyos hang ütötte meg a fülemet. Kábultan kaptam a fejem a hang irányába. A férfi, döbbenten nézte az arcomat, nyilván már be is dagadt vagy piros esetleg már lila.
- Ne aggódjon. Apám vert, hozzá szoktam már – rántottam vállat és egy fintort vágtam, ami nem volt túl jó ötlet, mivel fájt.
A pasasnak még jobban kitágultak a szemei és egy kis dühöt is felfedezni véltem bennük. Persze mindenkit meglepet, hogy ilyen nyíltan beszélek apámról meg tulajdonképpen mindenről. De úgy voltam vele, hogy ha ő vert engem, akkor legalább annyit megérdemel, hogy mindenki tudja mit művelt.
Végig néztem a rendőrön és elkellet, könyveljem magamban, hogy baromi jól néz ki. Szinte láttam, magam előtt az egymásba fonódott testünket az éjszakában és szinte már éreztem, ahogy nedvesedik a bugyikám. Hupsz. Széles váll, erős karok, és istenem azok a kezek. Művész kéz, még is látszik rajta, hogy van benne határozottság, miket tudna az a kéz művelni velem? Helyes arc és félhosszú világosbarna haj. Nem épp az a rendezett fajta, kicsit kócos, de nagyon szexis. És a szemei. Eddig fel sem tűnt, de ezt a zöld szemet azt hiszem, soha nem felejtem el.
Most vettem észre, hogy ő is engem néz, csak, hogy a kevés ruha miatt elég sokat láthatott. Életemben először szégyelltem el magam. Úr isten, mi van velem? Gyorsan összerántottam magamon a kabátot és a szégyenlőséget betudtam annak, hogy még is csak egy rendőrrel állok szemben. Biztos vagyok benne, hogy tudta mi vagyok, de hát, amíg nem ér munka közben nem csukhat le, ugye? Kérdeztem magamtól, kicsit aggódva.
A lassan már flörtölésnek is beillő szemezésünket, a társa szakította félbe, amint a másik pasast megbilincselve, belökte a kocsi hátuljába.
Mindketten feléjük kaptuk a tekintetünk. A lány még mindig kicsit ijedt tekintettel battyogott utána. Fekete, vállig érő, göndör hajaz, csapzottan libbent ide-oda, ahogy ment. Az elnyűtt farmer, piszkos volt rajta, a fekete pulcsija pedig kigombolva, adta meg magát a szélnek.
Elnéztem és egy percre eszembe jutott, amikor én is fekete voltam. Egész jól állt, talán újra befestem a hajam. Csak, hogy nem fűződtek túl jó emlékek ehezz az időszakhoz, így gyorsan el is dobtam az ötletet.
- Hölgyeim, be kéne fáradjanak, az őrsre vallomást tenni – szólított meg minket a rendőröm. Mi?? Mi ez a birtokos jelző? Rendőr, igen rendőr. Szóval, szólított meg minket a rendőr.
- Igen, persze megyünk – bólintottam és remélni tudtam, hogy a kiscsajnak is hasonló tervei voltak.
- Hívtunk taxit, ami pár perc múlva itt lesz, megvárjuk önökkel? – lépet közelebb, így már csak egy lépés volt a távolság köztünk. Mi aaz isten van velem?? Jesszus, milyen kölnit használ ez, amitől ÉN, így elkábulok?? Mg, ó, hogy többet nem találkozunk, különben, komoly gondjaim is lehetnének miatta.
- Nem kell, megvárjuk itt – lopva a kiscsajra pillantottam, a ki minden gyanúm szerint, sokkot kapott, ugyan is maga elé bámulva nagyokat sóhajtozott. Talán épp hálát add az gének, hogy erre jártam.
- Rendben, akkor az őrsön találkozunk. Hölgyeim – biccentett, majd beült a járműbe, és miután mi arrébb tébláboltunk, elhajtott. Néztem az elhaladó, kocsit, és ahogy az, eltűnt, úgy tisztult ki a fejem, és jutott eszembe a munka.
- Bassza meg – káromkodtam el magam. Előkaptam a telefonom és rögtön Bob-ot tárcsáztam.
- Hol az életben vagy, Becca? – kérdezte Bob dühösen.
- Bob én … - de nem mondhattam végig, mert közbe pofázott
- Nem érdekel, Karl már hívott, hogy nem érkeztél meg, mi a jó büdös francot csinálsz? Útközben leálltál leszopni valakit a csinos kis száddal vagy mi az isten? – kiabált a telefonba én pedig unottan tartottam el a fülemtől, nehogy kiszakadjon a dobhártyám.
- Nem, csak ép, majdnem megöltek, amúgy kösz jól vagyok, csak egy monoklival több. Ma nem tudok dolgozni, bekell mennem az őrsre vallomást tenni. –válaszoltam nyugodtan.
- Mi a franc? Te az őrsre? Normális vagy? Kurva vagy mit gondoltál nem látják rajtad? – akadt ki újfent.
- Bob, muszáj bemennem, egyébként, nem tudják, szóval nyugodj meg. – még mindig higgadt voltam, de az a bizonyos pumpa egyre feljebb ment. Dühösen fújtatott, de végül bele ment, ő is tudta, hogy nincs más választásom.
- Egyébként, az új lánnyal, kapcsolatban lesz egy kis megbeszélni valónk – mondta valamivel nyugodtabban.
- Mi? Mi történt? – értetlenül, hallgattam.
- Szűz volt. – válaszolta nemes egyszerűséggel, nekem pedig a szemeim a földet verdesték.
- Mi a ?? az nem lehet. – ráztam meg a fejem.
- Kisszívem én dugtam meg, már csak tudom, be is piszkította a szép kis szőnyegem a ribanc. – háborodott fel és szinte láttam magam előtt, ahogy a szőnyegét siratja.
- Jesszus Mária, egyáltalán mi a francot kereset nálad? – épp ekkor fordult eb a taxi, így a kíváncsiságomat, vissza kellet, fojtsam.
- Bob, le kell tennem, de majd megyek és beszélünk. Ciao – azzal kinyomtam. A lány megilletődve és kicsit talán felháborodva állt mellettem és várta, hogy a taxi megálljon. Nyílván mostanában esett el neki, hogy egy kurvával van dolga. Beültünk a taxiba, majd bemondtam a címet. Néma csöndben ültünk, csak a rádió szólt. Utáltam csöndben ülni, ha nem egyedül voltam.
- És mi neved? – fordultam felé. Meglepődve nézet rám. Halványan elmosolyodtam, ezzel bátorítva.
- Hennie – válaszolta félénken.
- Szép név. – próbáltam, minél kedvesebb hangot megütni.
- És… a te neved mi? – kérdezett vissza félénken.
- Becca – válaszoltam mosolyogva. Ő is megpróbálkozott egy mosollyal, de inkább valamiféle fintor lett. Ezután nem sokat beszéltünk, már csak azért is, mert megérkeztünk az őrsre. Kifizettem a taxit és reméltem, hogy a rendőrök visszaadják a pénzt, mert nincsen nekem erre keretem. Lassan bementünk az épületbe, ahol, mint a filmekben, mindenhol rendőrök szaladgáltak, egyik telefonon beszélt, másik papírokkal rohant át a helyiségen, megint mások pedig ettek. Oda mentünk a recepcióhoz, ahol egy rágózó fiatal fruska ült.
- Hello – rám kapta a tekintetét, a gépről, amin ha jól láttam Robert Pattinson képe világított. Istenem az a ficsúr. Mit esznek rajta?
- Miben segíthetek? – a rövid kérdés közben minimum ötször csattogtatta a rágóját és ez elég idegesítő volt. mi sem leszünk barátok, könyveltem el, majd szólásra nyitottam a számat, ám ekkor a megjelent a rendőröm. Bassza meg, megint ez a birtokos jelző. Szóval, megjelent ő.
- Hagyd, Clau. A hölgyek vallomást tenni jöttek. – szólt oda a rágózós csajnak.
- Jöjjenek utánam – szólt hozzánk és nem hagyott hidegen, ahogy újra végig siklott a tekintette rajtam. Követtük őt, hátra felé, majd Hennie-t lepasszolta egy másik rendőrnek, velem pedig bement egy szobába. Uhuh, pajzán gondolatok százai rohamoztak meg, de ahogy megláttam a hideg kőfalakat és a hideg bútorzatot, elment a kedvem akármilyen pajzánkodástól. Egy pult volt, rajta kávéfőző és egy mikor, egy kisebb szekrény felette és egy fém asztal pár székkel. Ez kihallgató szoba? Nem inkább vallató?
- Foglaljon helyet! – mutatott az egyik székre. Leültem, keresztbe raktam a lábaim, majd megszólaltam.
- Nem tegeződhetnénk? - kérdeztem. Egy állati szexi mosolyt villantott, bár inkább csak magának azt hiszem, majd rám nézett. mit rám? Inkább lenézett. Azt hittem a következő mondata az lesz, hogy kurvákkal nem tegeződöm.
- Nem lehet – válaszolta, hidegen. Valahogy az utcán sokkal kedvesebb volt.
- Mikro először szólítottál meg akkor tegeződtél – direkt nem magáztam, csak azért sem fogom. Nem tetszik, megeheti.
- Mindjárt jövök – ez most komolyan elengedte a füle mellet, amit mondtam? Hogy az a…. Szinte láttam magam, hogy, mint a mesében, gőz jön ki a fülemen a dühtől. Pár perc múlva egy szemüveges, tipikus kocka fiúval tért vissza. kezdtem magam tényleg egy krimi film közepén érezni. Leült velem szembe a rendőr, pedig az asztal másik oldalához és feltette az első kérdését.
- Neve? – hú anyám ezt a hivatalos hangnemet.
- Rebecca Silver. – válaszoltam unottan, majd gondoltam, dobjuk fel azt a vallomást és visszakérdeztem – Neked? – meglepődve, nézett rám. Na, végre valami emberi.
- Daniel. Ezt ne írd bele – fordult a fiú felé, aki rögtön törölte az egészet. Legalább már a nevét tudom. Daniel, hmm, szép név.
- Kora? – folytatta hivatalos hangnembe.
- 23 – és ezzel kezdetét vette a több órás vallomás téttel.
Kicsit megszépítve a felkínálkozós részt, na meg a hányósat is, meséltem el. Többször visszakérdezett. A legfogósabb kérdés az volt, hogy mit dolgozom. Egy pillanatra berezeltem, majd azt mondtam, ami a törvény szerint vagyok, munkanélküli. Hát igen a kurválkodás nem egy nyugdíjas állás.
Mikor harmadszorra kérdezgette ide-oda össze vissza, és én már majd be aludtam az unalomtól, saját szórakoztatásomra kitaláltam, hogy hol gyorsabban, hol pedig vontatottabban beszélek. Ebben a vicces az volt, hogy a srác keze is körülbelül egy tempót diktált az én beszédemmel. Daniel mikor észre vette a kis játékomat, megköszörülte a torkát, de nem tudta elrejteni előlem a kis mosolyt ami ott bujkált a szája szegeltében. Végül 2 óra 23 perc és 42 másodperc alatt végeztünk az egésszel, majd a srác elszaladt kinyomtatni a vallomást, hogy aláírhassam ezzel hivatalossá téve a dokumentumot. Imádtam aláírni papírokat, olyan fontosnak éreztem ettől magam, ha már az életben senkinek sem voltam az.
- Kérsz egy kávét? – kérdezte Daniel, mikor a srác elment.
- Csak nem tegeződünk? – vontam fel egyik szemöldököm, mire elmosolyodott. – egyébként, köszi, nem, bírom az éjszakázást, és ettől csak nem tudnék aludni ha haza, érek – válaszoltam, bár amúgy sem alhatok, Bobbal kell beszélnem Aura-ról. Töltött magának kávét, majd leült a helyére és a széken hátradőlve nézett engem. Én még mindig keresztbe tett lábbakkal, az asztalon könyökölve, imádkoztam egy cigiért, de az csak nem pottyant le az égből.
- Miért csinálod ezt? – bökött felém fejével, és kortyolt egyet az italából. Tudtam, hogy a kurvaságra érti és azt is, hogy nem mondhatok neki semmi konkrétat.
- Nem tudom miről beszélsz – pislogtam rá – de annyit elmondhatok, hogy nem mindenkinek fenékig tejfel az élete, nem mindenki választja meg mit csinál – körmeimet kezdtem piszkálni, amik, most piros színben pompáztak.
- Mindig van választás – mondta komolyan, majd mielőtt válaszolhattam volna visszatért a srác a papírokkal, én pedig újra fontos embernek éreztem magam.
- Köszönjük a vallomását – tért vissza Daniel a magázódáshoz, majd kikísért a szobából.
- A lánnyal mi van? – jutott eszembe, szegény.
- Ott ül, várja a szüleit – mutatott a váróteremben helyet foglaló, igencsak álmosnak látszó lányra.
- Köszi – még egyszer végig mértem és emlékezetembe véstem Danielt, majd elköszöntem és a lányhoz mentem.
- Szia – ültem le mellé. Rám kapta a tekintetét, ami eddig a szemhéja mögött rejtőzött, majd fáradtan visszaköszönt.
- Nehéz egy nap – sóhajtottam. Végig pörgettem a mai napomat, egészen a felkeléstől idáig és újra sóhajtottam, mikor rájöttem ez tényleg egy nehéz nap volt.
- Eléggé – válaszolta.
- Mit kerestél egyébként ott? Mármint, nem szoktak arra felé ilyen kedves lányok járkálni – igazán érdekelt, hogy keveredet ebbe bele.
- Te is az vagy – a szívemet melegség járta át és őszítne mosolyra húzódott szám.
- Nem hinném, de nem feleltél a kérdésre – nyaggattam tovább.
- Az itteni egyetemen, most vagyok gólya és egy ilyen beavatós buli keretében, beraktak egy kocsiba, majd kiraktak ott. Aztán ez a két pasas elkapott – hát nem erre számítottam.
- Uhh, az kemény. De a barátid miért nem segítettek? – kérdeztem és felhúzva lábaim, török ülésbe ültem.
- Nincsenek barátaim – szomorú lett és kemény. Megértettem, tudtam milyen az amikor az ember egyedül van a nagyvilágban és senkire sem számíthat.
- Majd leszek én – húztam ki magam és rögtön át is futott az agyamon, hogy milyen barát lehet egy kurva, nah azzal a lendülettel görnyedtem vissza, mert rájöttem, hogy nem épp megfelelő egy városi jó kislánynak a proletár kurva barátnő.
- Lennél? – lepődött meg, de meghatottságot véltem felfedezni hangjában.
- Hát Öhm, izé. Persze – motyogtam. Istenem kurva vagyok, nem helyi jó kislány, mit csinálok én?? Nem baj, legalább tanul mellettem egy kis stílust.
- Az, jó lesz – bambult el.
- Akkor, szerintem cseréljünk telefon számot, aztán majd elmegyünk kávézni vagy nem tudom – ajánlottam.
- Rendben – mosolygott. Kedves mosolya volt és ha félre raktam azt az aggodalmam, hogy mi is a munkám, akkor bekellet lássam jó barátnők leszünk. Telefonszámot cseréltünk, majd fáradtságra hivatkozva elindultam haza. Gyalog. Nem vagyok félős típus. Elindultam a sötét éjszakába és reméltem, hogy hamar ágyba kerülök, bár azt hiszem hajnalnál előbb ez nem fog összejönni.

Beavatás [ Aura ]

- Sok szerencsét! - mondta búcsúzóul Becca, majd játékosan a fenekemre csapott.

Már nem voltam megilletődve. Őszintén szólva már úgy voltam vele, nem történhet velem, olyan amin meglepődhetnék. Kezdett vonzani ez az élet, de végülis erre vágytam. Betegesen hangzik, ha valaki azt akarja, hogy pénzért keféljék, de célom nem az volt, hogy faljam a férfiakat. Az én motiváltságom másból adódott. A szüleim keresztény blablája már az agyamra ment. Apácának akartak adni, de az ingerek, amik értek az iskolában, az utcán, vagy akárhol ahová utam sodort nem abban erősített meg, hogy alkalmas lennék erre a szentéltű, szűz szerepre. Ahogy leperegett a múltam előttem elégedetten bólintottam, hogy minden rendben lesz.

- Ne legyél zavarban. Játsz vele! És ne csak neki adj csajszi, élvezd te is! Főleg te! - mondta nevetve, és hangjából hallottam, hogy a jövőben úgy sem sokszor fogom.

Bekopogtam az ajtón, miután Becca intett, hogy megy a melójáért. Az ajtót egy nagyon helyes srác nyitotta ki. Haja szőkésbarna volt, hasonlóan az enyémhez. A szemei kékeken tündököltek. Az ajtófélfához dőlve a kezét a hajához simította. Olyan volt, mint egy filmsztár. Fehér trikót és alsónadrágot viselt. A nyakában egy rózsafűzér lógott, bár kissé irónikusnak tűnt, ahogyan ott lógott, megbéklyozva viselőét.

- Kihez van szerencsém? - kérdezte kiváncsian és közben megnyalta a száját.

Szemei a mellemre terelődtek, majd az ajkába harapott. Alig bírtam megszólalni. Egyszeráen lélegzetelállító volt már csak a testét nézve is. 

- A nevem Aura. - mutatkoztam be, de eszembe sem volt hogy kezet nyújtsak felé.

Mint egy szerencsétlen idióta ácsingóztam és bámészkodtam. Volt egy tetoválása a nyakán. Egy amolyan trendi csillag, amit szalagok vettek örül és egy szál vörös rózsa. Észre vette, hogy fixírozom a varratát.

- Irtózol a tetkóktól? - hangjában megvetés bujdokolt.

- Nem, dehogy. Nagyon tetszik! - feleltem őszintén, majd közelebb mentem, hogy jobban megnézzem. - Nekem is van egy a bokámon. 

Lehajolt a lábamhoz, így megcsodálhattam feszes fenekét is. Éreztem, ahogy finom, puha, már-mér nőiesen ápolt keze végig simítja a tetoválásom. Furcsa érzés kerített hatalmába. Éreztem, ahogy a testem megfeszül ettől az aprócska érintéstől is. Miközben felállt végig kísérte tenyere a lábam vonalát, majd mikor felegyenesedett, hatalmas tenyere megállapodott a fenekemen. Reflexszerűen rántottam össze farizmaim. Ez az egy dolog volt, amire büszke voltam, az izmos fenekem.

- Be kell, hogy mutatkozzak? - kérdezte, miközben közelhúzott magához. 

Mélyen a fülembe beszélt. A lehellete cirógatta a bőrömet és szinte felperzselte érzelmeimet. Még sohasem került ennyire közel hozzám férfi.

- Ígérem gyengéd leszek. - ígérte, majd hozzátette - Persze, csak ha nem másra vágysz.

A szemébe néztem és bólintottam. Nem akartam belészeretni. Az nem lenne jó. De ha egyszerűen itt bűvöl ezekkel az igéző szemekkel! A belső hang erőszakosan üvöltötte, hogy pont azért hímringyó, mivel ilyen jól el tudja adni magát. Ő azért kapja a pénzt, mert mindenkinek eljátsza, hogy belészeretett.

Az ágyhoz vitt karjaiban. Kicsit aggódtam, hogy elbír-e, mivel nem voltam éppen két dekás kislány. Gyermekként sokat úsztam, bár a vállaimon ez szerencsére nem látszott. Viszont izmaim gyarapodtak rendesen. De John könnyedén emelt fel a földről karjaiba.

Az ágy nagyon romantikusan volt megágyazva. Rengeteg párna. És csodák csodájára nem vörös és fekete, hanem sárga és zöld volt minden.

- Nagyon hallgatag vagy. - állapította meg, miközben simogatta a derekamat. - Mesélj valamit.

- Nem beszélgetni jöttem. - mondtam kicsit kacéran, mivel a jelen pillanatban úgy éreztem alkalmazkodnom kell a hely stílusához. - Majd hallod a hangom, ha ügyes leszel.

John szeme fennakadt a meglepettségtől. Úgy látszik a határozatlan fellépésem és szerény megjelenésem másmilyen személyiségről árulkodott. Azonban én mégis azonosulni akartam a hellyel. Jó kurva akartam lenni.

- Úgy fogsz üvölteni, mint akiben először van igazi dákó. - bíztatott, majd elkezdett vetkőztetni.

Ha tudta volna akkor, hogy valóban úgy fogok vonyítani! Mert igazat beszélt. Még szűz voltam. De mégis annyira akartam, hogy elvegye tőlem, hogy szinte én voltam a kezdeményező fél.

Ziháltam. Annyira, hogy szinte kellemetlenül éreztem magam. Ahogy az ágy egyik oldaláról a másikra pörögtünk éreztem, hogy John alsónadrágjában lüktet a szerszáma. Annyira vágytam rá, hogy akár abban a pillanatban magáévá tehetett volna.

- Ennek nem szabadna így lennie. - mondta fejcsóválva és felült. - Túlságosan kívánlak. Nem szabad.

Egyrészt büszkeséget, másrészt elégedettlenséget éreztem. Nem akar engem? Vagyis azért nem, mert tényleg akar. Ez így az első napomon eléggé furcsa. Ez egy kurvatanya a francba is, dugjon már meg és aztán ő jobbra, én balra.

- Mi a baj? Az lenne jó ha nem kívánnál? - értetlenkedtem.

Magaelé bámult, majd felnevetett. Azt láttam az arcán, hogy hülye kis kezdőnek tart. De hát hülye kis kezdő voltam.

- Ebbe a szakmában nincsenek érzelmek. Nem lehetnek. - mondta karakánul és hivatalosan.

- Az nem érzelem, hogy kívánsz. Az csak vágy. - győzködtem, majd megpróbáltam ismért megcsókolni. De hasztalanul. Eltolt magától.

- Nézd meg. Megcsókolsz és áll a farkam. És akaratlanul. - hörögte. - Menj el innen. Menj be Bobhoz. Mondd el neki mi a helyzet.

Mérges volt magára. Olyan mérges, mint egy időzített bomba. Szinte láttam, ahogyan a verejtékcseppek felforrnak az arcán.

- Rendben, ahogy akarod. - mondtam kicsit sértődötten, majd felvettem a felsőmet és belebujtam a szandálomba.

Ingerülten csaptam be az ajtót magamután, és mikor elhaladtam az ablaka előtt láttam, hogy az ágyradőlve fogja a fejét. Még hogy én vagyok amatőr?

A magas sarkam csak úgy kopogott az éjszakában. A folyósón haladva ismét az orgiák fülledt, kéjes sóhajaira lettem figyelmes. Irigyeltem az összes nőt, aki most élvez el. Irigyeltem őket, hogy túl vannak rajta. És irigyeltem a pénzt, amit kapnak érte.

A lépteim egyenletesek voltak, bár kissé esetlenek. Otthon nem igazán hordtam ilyen cipőket. Imádtam a Converse tornacipőmet, az egyszerű kis farmerem és a mintás pólóim. Nem igazén érdekelt, hogy mit gondol róla más.

Mikor odaértem Bob irodájához gyorsan megigazítottam a hajamat, majd kicsit lejebb húztam a ruhámat. Nagy levegőt vettem és bekopogtam. Kiváncsian kukkoltam be az ablakon. Bob éppen a gépe előtt ült, de hamar felemelkedett a székből, hogy ajtót nyisson.

- Hello kiscsillag. - köszönt, miközben végig mérte a testemet.

- Adódott egy kis gebasz. - tértem a lényegre csípőre tett kézre. - A srác csődött mondott.

Bobnak leesett az álla. Valószínűleg nem szokta meg, hogy a kanja bemondja az unalmast. Zsivány mosollyal nézett rám. Tudtam mi következik. A szemeiben éreztem.

- Akkor ezt a beavatás dologot orvosolnunk kellene, nem gondolod? - kérdezte miközben beinvitált a szobájába és becsukta a mögöttem az ajtót.

- Na és, milyen Becca? Jól ki fogtok jönni? - érdeklődött, miközben leengedte az ablakokra a reluxát.

- Rendesnek tűnik. - feleltem röviden és tömören.

Bob odasétált hozzám és egy hajtincseimet kezdte pödörgetni. Kicsit olyan volt mint egy mutogatós bácsi. A szemei a mellemen legeltette, majd vetkőztetni kezdett. Nem csókolt meg. Csak simogatott és a nyakamra tapasztotta vastag száját. Borostás arca dörzsölte a bőrömet, olyan volt mint a csiszolópapír.

Felültetett az íróasztalára, majd megragadta az arcomat erős kezével és hanyag csókot válltottunk. Sokkal másabb volt, mint John. Kicsit el is ment a kedvem az egésztől. Már csak az éltetett, hogy végre túl legyek rajta.

Bob morogni kezdett. Nem értettem, hogy mit mond, de nem is érdekelt. Levette rólam a melltartómat és a melleim közé fúrta a fejét. 

- Ezt imdáni fogják. - mondta Bob, miközben elmélyülten fogdosott.

Nem akartam csevegni, így elengedtem a fülem mellett a megjegyzést. Egyre jobban kezdtünk belemelegedni. Bob egyre hangosabb volt, és tudtam, hogy lassan a lényegre fog térni. Letolta a nadrágját, majd vágyakozva nézett rám.

Először nem volt világos mit akar, ugyanis túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy a farkát nézem. Hatalmas volt. El sem tudtam képzelni, hogy fog ez belém menni. Annyira összeszorult a gyomrom, hogy szinte ordítani tudtam volna.

- Gyerünk kislány. Játsz már vele! - utasított, majd egyre közelebb nyomta az arcomhoz méretes hímtagját.

Behunytam a szememet, és kapkodni kezdtem a levegőt. Rám jött a para. Látta, hogy valami nem oké, így legugolt mellém és megsimogatta az arcomat.

- Így nem lesz belőled semmi! - mondta ingerülten és arcon vágott. 

Nem a pofon fájt, hanem amit mondott. Meg akartam mutatni hogy nincs igaza, így amikor újra felállt, ösztönszerűen tettem azt, amire várt.

Közben mondta hogy csináljam, irányította fejemet és persze, ha valamit jól csináltam, akkor a hangos nyögés volt a jutalmam. Körülbelül negyed órába telt, mire megtanultam. Amikor már érezte, hogy zsigerből megy a dolog abbahagyta. 

Lassan levette rólam az alsó részt és én felkészültem a behatolásra. Tudtam, hogy nem fog azzal foglalkozni, hogy nekem is jó legyen. Azonban gondoskodni akart róla, hogy ne fájjon annyira a dolog.

A szerkényéhez lépett és elővett egy hosszú, műanyag valamit. Akármilyen hihetetlen, de akkor láttam eőször vibrátort. Elmagyarázta mire való, majd egy adag síkosítót nyomott rá. Nem döfte belém, ahogy vártam. Átölelte testem, szorosan fogott. Amikor már tudta, hogy bízom benne, megcsókolt és bekapcsolta a műszert.

A rezgő masina egyre közelebb ért oda, ahová nem igazán akartam. Először csak a comjaimon és a mellemen húzta végig, de szép lassan a hasam vonalában közeledett lefelé. Mikor odaért a csiklómhoz magam sem hittem el, hogy ezt lehet élvezni, de még is. Elengedtem magam és Bob végre megnyugodott. Ügyesen irányította a kis szerszámot úgy, hogy minnél hamarabb elérkezzen a hatása. Pár percig bírtam és elélveztem. A testem megremegett. Az asztal szélébe markoltam, szinte a körmömben éreztem a fát. Hangosan sikítoztam és éreztem, ahogy nedvesség folyik ki beőlem. Szégyeltem magam. Olyan vörös lehettem, hogy nevetséges ahhoz képest mi lesz majd belőlem. 

- Jó volt? - kérdezte kedves hangon.

Bólintottam, majd magamra húztam és smárolni kezdtünk. Kezdtem teljesen megnyugodni. Kérdően pillantott rám, majd én szófogadóan bólintottam. Megsimogatta az arcomat, és a hajamat elfésülte a fülem mögé. Nem ígérte, hogy nem fog fájni, nem mondta, hogy óvatos lesz.

Nem is volt az. A gyengédség legkisebb jelét sem mutatta felém. Nagyon fájt. Azonban az életem során megtanultam, hogy gyakran élveznem kell az olyan dolgokat, amik először fájnak. Bob látta rajtam, hogy nem igazán tetszik a dolog és érezte, hogy valami nem oké. Mikor lenézett látta, hogy a fehér shaggy szőnyegét vér borítja.

- Te... te... - szólalt meg akadozva - szűz...? 

Elszégyeltem magam. Úgy mondta, mintha ez valami szörnyű dolog lenne. Hamar megváltozott az arckifejezése. 

- A picsába! - mondta az íróasztalba ütve. - Most már mindegy. Akkor csináljuk úgy, ahogy megérdemled.

Bob változtatott a dolgokon. Sokkal kedvesebb lett és mindenről megkérdezett. Körülbelül egy órán át szeretkeztünk, és még élveztem is. Bob végigcsinálta a dolgot anélkül, hogy elvárt volna tőlem akármit is. Amikor eljutottam a csúcsra tudtam, hogy mostmár ő sem lehet messze. Próbáltam úgy mozogni, hogy minnél gyorsabban sikerüljön neki is.

És eredményes is volt. Örültem, hogy hamar elment. Már kezdtem unni az egészet. Folyton eszembe jutottak az afrikai árvák, a mozgás sérültek és minden olyan dolog, ami fontosabb ennél. Undorodtam magamtól.

Bob azt hitte maradok még vele romantikázni. Építem az amúgy sem kicsi egóját és elmondom mekkora ász volt. Ehhez semmi kedvem nem volt. Inkább elindultam szó nélkül a lakásunkhoz és reménykedtem, hogy Becca még nincs itthon. Egyedül akartam lenni. Nem akartam senkivel beszélni. Bementem az ajtón és a fürdőbe rohantam. Gyorsan lezuhanyoztam és fél órán át ültem törölközőben a konyhában. Találtam egy doboz cigit az asztalon. Biztos Beccáé. Még sosem próbáltam, de úgy döntöttem, hogy itt az ideje. Ez ma az elsők napja. Rágyújtottam az undorító bűzrúdra és jól letüdőztem. Más esetben elkezdek krákogni és fulladozni, de jelen esetben élveztem a nikotin nyugtató hatását. Ott pöfékeltem, mint egy kiélt szajha. Pedig még nem is volt kliens, csak beavattak. 

Bőgni kezdtem és közben a poharam tetején a mutatóujjammal köröztem. Annyira hülye vagyok. Meggondolatlan kis tyúk! Le kellene puffantani egy AK47-essel. Vagy nem is. Inkább meg kellene kínozni. Szinte vártam a Bibliában leírt megkövezést. Vártam a megvetést, hogy lenézzenek. Hogy leköpjenek és kurvázzanak. Vártam, hogy mikor aláznak meg és törlik el belőlem az embert. Az érzéseket.

Olyan egyedül éreztem magam. Féltem. Fáztam és rázott a hideg, de nem is csoda, mert körülbelül 15 fok lehetett. Belebújtam a köntösömbe és a mamuszomba és átsétáltam Johnhoz. Én hülye barom nem tudtam máshova menni.

Mikor ajtótnyitott a szemeit dörzsölte. Melegítőnadrág és a jólismert trikó volt rajta. Nem volt meglepve, hogy ott voltam. Éreztem, hogy együtt érez velem. Kitárta a karjait és én odarohantam. Belefúrtam a fejemet a mellkasába és zokogni kezdtem. Ő felnézett az égre, majd átölelt és becsukta mögöttem az ajtót.

Változás ( Becca )

Nagyon izgatott voltam. Ma végre megkapom az első tanoncomat. Jó ez ebben a szakmába elég, khm… érdekesen hangzik, de hát ez az igazság. Ma kapunk 5 új lányt és az egyik az én szárnyaim alá kerül. Nekem kell megmutatnom a piszkos trükköket, nekem kell beavatnom és velem fog lakni is. Emlékszem az én tanítom milyen kegyetlen és mocskos volt, hát az biztos, hogy én kedves leszek, és ha lehet, megpróbálom megóvni a disznóktól, bár az összes pasas, aki ide jön egy disznó, de vannak kevésbé piszkos és tapló disznók is.

Bob 5 óra körül bejött, hogy zavarjunk le pár menetet. Nem sok választásom van, ő itt a főnök én pedig a személyes kedvence szóval, ha azt mondja ágyba, akkor én ott fekszem.

Bob egy negyvenes éveit taposó átlagos pasas, igazából még bírnám is, ha nem azt csinál, amit és nem úgy viselkedne a lányokkal, ahogy. Velem végtelenül aranyos az ágyban is visszakapom azt, amit adok, de ettől függetlenül egy szemétláda, lányokat futtat, nem gondol bele, hogy életek tesz tönkre, csak a pénzt hajszolja. Nem szeretem ebbe beleártani magam, de mivel elég sok időt tölt velem, néha hallok ezt, azt. Elég piszkos ügyei vannak, de ez itt Hollandia a libelaritás hazája, itt minden megengedett fű, pia, kemény drogok, amit akarsz. Persze az én munkámat még itt is büntetik, nem is csodálom egy nőt így megalázni, egy életet taccsra vágni, naná hogy büntetik.

Bekísér a szobámba, majd elkezdi csókolgatni a nyakam. A testem akaratlanul is reagál az érintésekre, csókokra, és a többi vágykeltő mozdulatra, de legbelül üresség van, tiszta színészet egy kis élvezettel megspékelve.

- Kötözz meg – lihegi fülembe Bob.

Megteszem neki. Jól megfizeti a perverz kis játékait. Volt már itt korbács, szőrös bilincs, csoki szökőkút meg egyebek. Ez a mai egy elég lightos menet lesz. Addig hergelem, míg mindketten készen nem állunk az aktusra, majd elhelyezkedem rajta. A kémia reakciók bennem is végbe mennek, de amúgy csak megjátszom magam. Egyetlen nyögés sikoly vagy hasonló, sem, szívből jön. Már majdnem elér a csúcsra, mikor csörög a telefon. Felkapom, miközben a mozdulataimon gyorsitok.

- Becca, megjött a csajod, most küldtem fel. – Eleonor, az a portás nő.

Undorító egy vénszatyor. Bob azt mondja, hogy egy igazi kis keselyű, de megbízható, ezrét tartja meg. Kicsit izgatottabb leszek a hír hallatán, majd lerakom a telefont és gyorsabbra váltok, hogy végre láthassam az új jövevényt. Bob végre elmegy, én pedig gyorsan lepattanok, róla és már mennék is ki.

- Gyere majd vissza, még nem végeztünk. – vigyorog rám.

Kifújom a levegőt, nem lehet igaz, pont most nem akarok vele szórakozni, normális estben ellenék vele jobb dolgom úgy sincs, de most itt ez az új lány, na, mindegy egy menetnél többet úgy sem bír azt meg gyorsan levágtázom vele. Kislisszolok a szobából és egyenesen a bejárati ajtóra vettem magam.

Aranyosnak tűnt, nem is értem, mit keres itt. Kreol bőre szépen kiemelte a formás idomait világos barna haja pedig csak úgy tündökölt, kék szemeiről pedig ne is beszéljünk. Végig mértem gyorsan és elkönyveltem magamban, hogy igencsak nagy csoport fog érte rajongani itt. Sőt Bobnak is biztos tetszeni fog. Elég szerénynek látszott, sőt zavarba is jött meztelenségemet látva. Eleinte én is elég prűd voltam ezen a téren, de az évek megtanítottak rá, hogy itt ez nem így megy, itt nem kell semmit takargatni, sőt azt szeretik a legjobban, aki nem feszélyezi magát.

Beinvitáltam, majd megmutattam melyik a szobája. Mivel Bob már nagyon várta a repetát, gyorsan bementem és minél előbb megpróbáltam letudni ezt is.

- Csinoska ez az új lány – morfondírozott el, miután kielégítettem.

- Az – válaszoltam ridegen, nem szerettem Bobbal ilyesmiről társalogni, sőt egyáltalán semmiről nem szívesen beszéltem vele.

Rögtön átrohantam az új lányhoz, hisz még a nevét sem tudom. Mint kiderült Aura Sparkles, Kanadából, jött. Hmm Kanada szép hely mindig meg akartam nézni. Láttam rajta, hogy még mindig zavarj a meztelenségem, így próbáltam oldani a feszültséget, de mikor nem jött össze átszaladtam felöltözni. Szerencsére Bob már távozott, így vele nem kell számolnom.

Miután felöltöztem, kimentünk a konyhába és megmutattam neki mi kell, ahozz, hogy túlélje itt. Kávé és protein, én legalábbis erre esküdtem. Miután leültünk enni, elkezdtem mesélni neki az életemről, hogy kerültem ide stb. ezzel az volt a célom, hogy később ha megbízik bennem ő is elmesélje nekem, így hamarabb megnyílik nekem ha látja, hogy én is közvetlen vagyok. Bár én mindenkivel közvetlen vagyok.

- Szóval ma este lesz a beavatás? – kérdezte eltöprengve. Biztos izgult, vagy félt, esetleg mindkettő.

- Aham – nyeltem le az utolsó falatot. – De nem aggódj, mondtam már, nem engedem, hogy első nap neked essenek. Tulajdon képpen egész este egy max két menetet kell lezavarj, plus a bemelegítőt, Johnnal. – magyaráztam, erős gesztikulálással, olasz vér.

- Ki az a John? – kérdezte ijedten.

- Hát tudod, vannak fiú kurvák is, nah ő itt az egyetlen, és általában vele zavarja le mindenki az első menetet, mivel ő tuti nem beteg meg hasonlók. Jó persze használunk óvszert és legtöbbünk gyógyszert is szed, plus havonta járunk kivizsgálásra, de azért jó tudni, hogy ki az akivel először vagy – mosolyogtam kedvesen.

- Ohh. – döbbenten ült velem szembe, gondolom, épp dolgozza az infókat. – és öhm… te is ott leszel? – pirult el. De aranyos, ezt szeretni fogják a férfiak.

- Nem dehogy, vagy is, csak ha akarod, de nyugi John nagyon kedves figyelmes és közbe tippeket is add majd.

- Neked is ő volt az első? – kérdezte én pedig ma először elkomorultam.

- Nem, én jóval rosszabbul jártam, mint te. De ezt inkább hanyagoljuk – erőltettem mosolyt arcomra. Láthatta, hogy gyenge témát érintett, mert rögtön szabadkozni kezdett.

- Ohh én, bocsi. Nem tudtam – legyintettem, de közben akaratlanul is leperegtek előttem a képsorok. Nem volt kellemes akkor se és így visszagondolva se.

- Na, gyere, keresünk neked valami jó kis ruciit estére. – fogtam meg a kezét és magam után húztam.

- Becca én hoztam magammal ruhákat, majd azok – próbált ellenkezni, de fölöslegesen.

- Ugyan már, tudtommal most kezded a szakmát így biztos jól jön pár ruházkodási tanács erre nézve. – nyaggattam, majd egy sóhajjal egybekötött mosoly után megadta magát és utánam jött.

Neki egy, a munkánkhoz képest, elég szolid kék felsőt és egy rövid farmer nadrágot választottunk, míg én egy bőr mini topp mellett és egy szoknyácska mellet döntöttem. Letussoltunk, majd beszárítottam a haját és feldobtam neki egy enyhe sminket, magamnak csak összefogtam a hajamat és egy valamivel erősebb füstös sminket csináltam. Talán ez volt az egyetlen dolog amit szerettem ebben az egész életben, a ruhák, a sminkelés, ha nem erre a sorsra juttok lehet, hogy stylist lettem volna.

Miközben beszárítottam a haját elláttam jó tanácsokkal.

- Szeretik, ha játszol velük egy kicsit, tudod, ingerkedsz meg stb., ja és ne ijedj meg, attól ők is visszahőkölnek kicsit, mert azért erőszakot egyik se szeretne. Azon kívül általában vannak egyéni stiklijeik, elég érdekes fazonok vannak, csomó különleges dolgot kérnek. Kész – zártam el a szárítót.

- Köszönöm – nézett rám hálásan.

- Ugyan már, semmiség – legyintetem, majd magamhoz öleltem. Ez alatt a pár óra alatt igencsak megkedveltem ezt a csajt, aranyos, kedves, okos. Jó, kicsit prűd, de azt majd levetkőzi.

- Gyere, elkísérlek John-hoz aztán megyek dolgozni. – indultam el kifelé.

- Ohh és ha végeztem Johnnal, akkor hová… szóval hová kell menni? – kérdezte kicsit megilletődve.

- Hát, maradhatsz Johnnal, ha épp szabad, vagy majd szólnak, hogy hová vagy beosztva, ha senki nem mond, semmit gyere ide vissza. Olyan is van, hogy belöknek, ide valakit aztán elégítsd ki.

- Rendben – láttam rajta, hogy összeszedi a gondolatait, aranyos volt, ahogy koncentrált, tisztára mintha a húgom lenne.

Elkísértem John- hoz bemutattam őket, majd félve kicsit, de ott hagytam én pedig elindultam megkérdezni Bob-ot mi a mai munkám. Bekopogtam, majd benyitottam. Bob szobája, irodája, akár egy orgia lak, vagy nem is tudom. Egy íróasztal volt, tele papírokkal, egy francia ágy vörös selyemlepedővel, volt egy falba építet szekrény, üvegajtókkal, hogy az ember jól lássa a sok szexuális játékszert benne, a falon pedig mindenhol meztelen nők poszterei vagy épp Playboy, CKM és egyéb férfimagazinok címlapjai.

- Szia – köszönt nyájasan, mint mindig.

- Hello, mi a melóm mára? – általában engem gazdagabb emberkékhez szokott küldeni. Sok időbe telt mire feltornáztam magam erre a szintre, de megéri, sokkal kedvesebben bánnak velem és jobban is fizet.

- Gyere itt a cím. Az úr egy különleges jó barátom, szóval jól bánj vele – adta át a papírt.

- Rendicsek – amilyen gyorsan csak lehetett távoztam a házból, és kivételesen gyalog indultam el. A papíron az állt, hogy 9-re érjek oda és még csak nyolc volt, a cím pedig nem volt túl távol, így kicsit szelőzik a fejem legalább.

Épp ősz vége felé jártunk, így hosszú kabátban voltam, ami szelídített az öltözékemen. Nem is baj, úgy is elég elit helyre megyek.

Csak lépkedtem Amsterdam piszkos utcáin, a házakból, kéjes sikolyok és nyögések, parancsszavak és mindenhol piros fény. Hát igen, ez itt a piroslámpás negyed, itt senki sem lepődik meg és bár már fél éve élek itt, még mindig sérti a fülemet, ez a zaj. Olaszországban, a hazámban, durvább volt a helyzet. Az ottani negyed nem olyan híres, mint a holland, de legalább olyan mocskos, ha nem rosszabb. Ott az utcán is mindenhol kefélő párokat látsz. Én is voltam, szó szerint, utcai kurva. Nem egyszer adtam magam oda pénzért férfiaknak, az utcán. Azok voltak aztán a mocskos idők. Átsétáltam egy hídon, megálltam a közepén és lenéztem a folyóba. A tükörképem akartam látni, azt az elhasznált, kéjtől piszkos fejemet, amit mindennap megcsodálhatok a tükörben. Utáltam magam, ehezz kétség sem fér. Utáltam, hogy nem vagyok képes a lábamra állni és kiszállni ebből a hajcihőből. Bob nem volt kedves ezen a téren, nem szerette, ha egy lánya elmegy, de én meg tudtam volna győzni, megvolt hozzá a módszerem. Még se tettem. Túl gyenge voltam, vagyok és leszek is mindig ehezz. Nem láttam a tükörképem mivel sötét volt már, de talán jobb is, lehet elhánytam volna magam.

Tovább mentem, gondolataimba merültem. Felidéztem a drága gyerekkoromat, mikor boldog és tiszta voltam, megpróbáltam rájönni, hogy jutottam idáig, de nem jött össze, a válasz mindig az volt, hogy sodródtam az árral. Nem volt, egy pillanata az életemnek, amikor tényleg döntöttem, csak mentem amerre az élet sodort.

Gondolataimból egy éles sikoly rántott ki. Először, azt hittem, hogy csak valakivel kicsit durvábbak azért sikít ilyen eszeveszettül, de mikor megláttam a sötétben amint egy lány hurcolnak a sikátorba, kezdett eljutni a tudatomig, hogy nem szexről van szó.

Nem tudom mi ütött belém, de utánuk mentem. Persze csak óvatosan, bár magas sarkúban ez elégé nehéz. Szerencsére volt annyi eszem, hogy miközben halkan követtem őket, hívtam a rendőrséget.

- Hall tessék – vette fel egy női hang.

- Jó estét, sürgős bejelentést szeretnék tenni. – gyorsan szétnéztem, hol vagyok. – a Stoofsteeg utca 15-nél elfogtak egy lányt, és elhurcolják, épp most követem őket. – jelentettem.

- Biztos benne hölgyem, hogy a lány nem saját akaratából megy az urakkal? – olyan unott volt a hangja, hogy visítani tudtam volna. Épp most akarnak megölni egy lányt, ez meg itt flegmázik, bassza meg.

- Igen, maga szerint csak úgy heccből hívogatom a rendőrséget? Küldjön már egy istenverte járőrt vagy faszom tudja mit szokás ilyenkor. – emeltem kicsit feljebb a hangom, de még mindig suttogtam.

- Rendben, küldöm. – a hangszíne mit sem változott.

- Köszönöm – nyomtam meg a szót, majd letettem.

Tovább követtem őket, míg meg nem álltak mert a lány már annyira rúgkapált.

- Kussoljál ribanc vagy itt nyírunk ki helyszínen. – fogta kezébe az arcát, de olyan durván, hogy biztos voltam benne az ujj nyomai ott maradnak.

A lány észrevett engem, és segélykérő pillantásokat lövellt felém, teljes kétségbe esés uralkodott a szemében, ilyen ijedt embert még életemben nem láttam. Egy pillanatra lebénultam. Kezdett eljutni a tudatomig, hogy veszélyes, amit teszek, de ez a tekintett, egy életre belém vésődött. A filmekben a színészek tekintette, hasonló helyzetben, feleennyire sem megindító és hátborzongató. Ezt az félelmet, ijedtséget sehol máshol nem láthatod, csak egy Amsterdami, piros lámpásnegyedbeli, sötét éjszakai utca kövén, amint egy lányt épp megölni készülnek.

Mire észbe kaptam, késő volt, engem is észrevettek, és csak álltunk az éjszaka hideg fagyosságában és vártuk, hogy valaki lépjen valamit.